Egy tavaszias szombat délutánon beszélgettem Tarnóczi Eszterrel és Jászberényi Tündével, a Hallgatói Képviselet jelenlegi és volt juttatás-térítési referensével. A jó hangulatú beszélgetés során szóba került a feladatottal járó felelősség, az év eleji hatalmas nyomás és a személyes bemutatás kezelésének lelki nehézségei.
Tünde, neked, annak idején a csapat a tisztújítás során megszavazta a bizalmat a referensi pozícióhoz, pedig akkor kerültél be a képviseletbe. Hogy-hogy most a ciklus közben történt a váltás, mi volt ennek az oka?
Tündi: Az első és legfontosabb oka, hogy belefáradtam. Hogy mi változott négy hónap alatt? A Tisztújítás keresztbe vágja a teendőket a poszt szempontjából, ráadásul ez a poszt nem folyamatos leterheléssel jár, hanem a félév elején cunamiként lepi el az összes kari és egyetemi szintű referenst. Ezt jobb úgy végigcsinálni, ha valaki már látott ilyet közvetlen közelről – bár ez nálam nem volt igaz, de Kriszti (Kelemen Krisztina, Tündét megelőzően töltött be juttatás-térítési referensi posztot a képviseletben) mellettem volt az első időszakban, mandátum nélkül is segített. Most ezt Esztivel hasonlóan, közösen végigcsináltuk – és ez másik ok, amit inkább lehetőségnek neveznék. Jött Eszti, érdeklődött, lelkesen és készségesen áll hozzá a feladatokhoz, így egyértelművé vált számomra, és a csapat számára is, hogy ő a megfelelő utódom. Rajtunk kívülálló okok, de figyelembe kellett vennünk, hogy most volt váltás az egyetemi szintű képviseletben és a rendszer gyökeres változtatását tűzték ki célként. Arra jutottunk, hogy nincs értelme várni, a mostani lendületes változásokhoz csatlakozunk mi is.
Milyen volt az említett közös munka?
Tündi: A bírálókat és Esztit felkészítettem a vizsgára, mely akadályt sikeresen vette a csapat, és Eszti is részt vett a tavaszi félév bírálásain. A bírálások után egyeztettük a papírmunkát, megbeszéltük a részleteket, hogy legközelebb már egyedül is menjen. A tanulmányi ösztöndíjhoz kapcsolódóan sajnos nehézkesen ment az adatszolgáltatás, így nem volt időnk teljes egészében közösen végigcsinálni, de azokat a részeket, melyekből Eszti kimaradt, utólagosan, szimulációk segítségével pótoltuk.
Eszti: Jó volt látni élesben egy időszaknyi feladatot, mert az őszi félévben, még Tisztújítás előtt és után is csak projektszerű feladatot kaptam Tünditől. Hasonlóan, mint anno Tüncinek segített Kriszti, most Ő segít nekem.
Tündi: Így, a felelősség adta pozitív nyomás elősegíti Eszti szakmai előre menetelét.
Eszti: Bár jelenleg a legtöbb levél előtt kikérem Tündi véleményét, és csak aztán küldöm el, hogy ne csússzon semmi félre.
Mi volt az, ami erre a pozícióra sarkallt?
Tündi: Kriszti, mint seniorom terelgetett erre. Esztinek, mint seniorja keltettem fel az érdeklődését.
Eszti: Több, mint egy éve merült fel először egy tankörös beszélgetésen, hogy mit szólnék ehhez, de aztán feledésbe merült. Akkoriban a Gólyatanácsban rendezvények szervezésében segédkeztem, majd most, a tisztújító kiránduláson került újra szóba, hogy ki mivel foglalkozna. Ekkor ezt jeleztem, és azóta teljes erőbedobással dolgoztam azon, hogy az egész képviseletet meggyőzzem arról, hogy alkalmas vagyok a posztra.
A képviseletben szinte minden ciklusban felmerül a kérdés, hogy a szociális illetve tanulmányi ösztöndíjak kezelése egy poszt, vagy külön kell-e szedni. Ti mit gondoltok erről?
Eszti: A szociális ösztöndíjak elbírálása után nagyon hirtelen jött, hogy hoppá, még ezt is ki kellene osztani, szóval egy mély gödörből egy még mélyebbe estünk. Őszintén szólva totál depresszió, teljes kialvatlanság – igen, kényelmesebb lenne külön. Bár Tüncit elnézve várom a riposztot…
Tündi: A juttatás-térítési referens mindent egyben foglal, hiszen ez is, az is juttatás. Vannak Karok, melyek méretükből adódóan másképp működnek, de a Karunk hallgatóinak száma nem indokolja a kettéválasztást. Ideális esetben, amivel eddig egyszer találkoztam, még amikor Krisztivel először dolgoztunk közösen, akkor volt három-négy nap pihenő a szociális pályázatok elbírálása után, majd a tanulmányi ösztöndíj kezelése nagyjából két munkanapnyi energiával elkészült. Az új szociális rendszer óta ez összecsúszott, de ha az adatszolgáltatás működik, akkor nincs ez a fejetlenség. Nagy a hajtás, persze, de a félév hátralévő részében nincs nagy nyomás, mert nálunk a félév elején lemegy minden normatív alapú pályázat. Ha szétválasztanánk, akkor mind a kettő dolgozna, kisarkítva, egy-egy hetet. A poszt súlya is nehezen megállapítható, hiszen hiába fontos és felelősségteljes feladat külön-külön is, időben nem kíván két embert.
Érdekes kérdés, és talán nem sokan tudják, hogy mi a végső lépése az ösztöndíjak kiutalásának. A végleges listát Karunkon a referens tölti fel, több Karon is ez elnöki kiváltság. Mit gondoltok erről?
Tündi: Nem gondolom, hogy ezt egy plusz lépcsővel meg kellene toldani. Jó, hogy több embernek is megvan a jogosultsága a lista feltöltéséhez, de nem ez a nagy feladat. A listát akkor már elfogadta a képviselet, az adott formátumban való feltöltés esetenként egy nagyjából húsz perces feladat – azonban az esetleges hiba eközben is kiütközhet annak, aki az eredetit készítette, míg, aki csak adatpárokat lát, arra ez nem igaz.
Volt-e jelentős változás az ösztöndíjak keretösszegeiben, ebben a félévben?
Tündi: A normatív alapú ösztöndíjak nem változtak, az eddigi tendenciákat követve kaptuk meg a keretösszeget. A különböző szakmai és közösségi ösztöndíjakat a Kancellária Hallgatói Szolgáltatói Igazgatósága felülvizsgálja, úgy gondolom, hogy az ösztöndíjak kifizetésében a jövőben már nem lesz fennakadás.
Milyen, aktuális feladatokkal foglalkoztok jelenleg?
Tündi: Többnyire Petinek segítek az elnöki feladatokkal járó adminisztratív teendők ellátásában, mint például az elmúlt öt év jegyzőkönyveinek, hivatalos leveleinek, határozatainak és egyéb dokumentumainak iktatása, SZMSZ-ünk mellékleteinek szövegezése. A Kari Oktatási Bizottságon a vizsgaütközések elkerülése érdekében a vizsgák tömbesítésének lehetőségén dolgozom Pannival. Egyetemi szinten egy, az ESZR-hez hasonló össz-pályázati rendszer kidolgozásában is segédkezem.
Eszti: Még a kezdeti sokkból próbálom összeszedni magam. Egy egész napos szociális pályázatok személyes bemutatása után – találkozzunk csak egy szomorú sorssal, amin érezhető, hogy segítségre szorul, vagy olyannal, aki a rendszer kiskapuit kihasználva próbál jogosulatlanul ösztöndíjhoz jutni – úgy hazamenni, hogy ez egy átlagos nap volt, nehéz. Lassan kezdek visszatérni tanulmányaimhoz, sajnos, az első ZH-im eredményein meglátszik, hogy nem a felkészülés volt az elsődleges. Próbálom felszívni magam, hogy újult erővel koncentráljak a félév hátralévő részére.
Tündi, Te most poszt nélkül, Eszti, Te pedig, referensi poszttal, mégis újoncként megtaláljátok a helyeteket?
Eszti: Ha az embernek posztja van, egyből más a megítélése. Hiába voltam ott minden belső bizottságon és vállaltam a lehető legtöbb feladatot projektenként, úgy éreztem, hogy a munkám nem érződik. Most úgy érzem, hogy van értelme annak, amit csinálok. Végre azt érzem, hogy kezd megszűnni az, hogy kicsi vagyok, ahogy Tündi csak „Kincsemnek” szólít, lassan átalakul Esztivé, ha jól haladok, talán egyszer Eszter is lehet. (nevet)
Tündi: Végigértünk ülésen a beszámolókon, és nem mondtam semmit.
Eszti: Vagyis inkább nem hagytál beszélni…
Tündi: Igen, mert van egy-két dolog, ami régebbi, de releváns információ, így azokat beszúrom Eszti beszámolója után.
Eszti: Majd egy cetlin odacsúsztatja, hogyne haragudjak, amiért nem tudott csöndben maradni. Biztosan szörnyen nehéz megszokni a váltást, de reméljük, hogy jól fogjuk tudni kezelni. Az érdekes még, hogy a többi karon is most várható, hogy a tavaszi Tisztújítások során új ember fog a juttatási-térítési ügyekkel foglalkozni, így, egyetemi szinten elég hamar „régi”-nek fogok számítani a magam alig egy hónapnyi munkájával.
Hogy érzitek magatok a csapatban? A közösen eltöltött hétvégék, a HK ZH-n való kiváló szereplés oldotta az esetleges feszültségeket, megadtak a löketet, ami kell ahhoz, hogy jól induljon a félév?
Eszti: Mondhatom, hogy már részese vagyok a csapatnak. A közös EHK-s hétvége óta érzem azt igazán, hogy fel tudok oldódni, nem félek megszólítani senkit. Persze vannak feszültségek, de remélem, ezek hamarosan feloldódnak. Ez egy magányos poszt, szakmai dolgokról szinte csak Tüncivel tudok beszélgetni, így a többiekkel maradnak a könnyed témák. Legutóbb mutattam egy számot, amit azóta a többiek már rongyosra hallgatnak az irodában, de
Nekem már elegem van! (egyszerre, nevetve)
Eszti: Az én szemszögemből fontos, hogy nem csak a képviselet van, hanem a kari bírálók alkotta csapat, és a többi kari és az egyetemi referensből álló Külső Szociális Bizottság. A bírálókkal jó kapcsolatot alakítottam ki az év eleji munka során, mindnyájan kedvesen és nyitottan fogadtak. Számomra kissé fura, hogy úgy kell vezetnem őket, hogy vannak köztük nálam tapasztaltabbak, így én kérdezek tőlük. Ahogy hallottam, ez Tündinél is így volt az elején, remélem, én is hasonló sikerrel fogom vezetni a csapatot. A jelenlegi bírálók közül jövőre ketten is külföldi részképzésen fognak részt venni, de szerencsére Tündi bírálóként továbbra is szándékozik folytatni munkáját. Az össz-egyetemi csapatban is könnyedén megtaláltam a helyem, bátorítottak a közös munka során.
Tündi: Konszolidálódtam régi énemhez képest. Volt egy kisebb összefeszülésem a csapattal a közös, tanulós hétvégén, ahol még a hétvégén is az ösztöndíjakkal kellett volna foglalkoznom a siettető határidő miatt, ezért nem tudtam elengedni magam. Következő hétvégén már rám sem lehetett ismerni, leadtuk az ösztöndíjakat, így nem nyomta semmi a lelkem. Ahogy eddig is, a munka határozta meg nagy részben a kedvem. Egyre többet járok el közös programokra, legyen az esti beszélgetés, vagy a vasárnapi kidobós. A felmerült feszültségeket próbáljuk kezelni, de ha valaki nem tud megnyílni, ott nehezen megy ez.
Tanulmányaitokkal hogy álltok?
Tündi: Most tavasszal 28 mintatantervi és 2 szabadon választható kreditet vettem fel. Bár megcsúsztam, ha minden jól megy, akkor remélem, be tudok csatlakozni szeptembertől szerkezeti szakirányra.
Eszti: Harminc mintatantervi kredit mellé még egy szabadon választhatót vettem fel. Remélem, tárgyaim mellett a szilárdságtan szigorlatot is teljesíteni tudom. Célom, hogy a szakirányra való bekerülésig csúszás nélkül haladhassak tovább.
Mik a terveitek a jövőre nézve?
Tündi: Jövőre a nagy tapasztalattal bíró tagok már nem jelöltetik magukat, jelenleg még nem tudom, én milyen poszton folytatnám munkásságom a csapatban, majd a HK eldönti, hogy hol van rám szükség.
Eszti: A következő szociális rendszer kiépítésében a lehető legtöbbet igyekszem segíteni, fontos, hogy ne csak a változásokból legyek naprakész, hanem elősegítsem a rendszer fejlődését. Meghatározó lesz az új rendszer bevezetésének kommunikációja, célom, hogy a változások mindenki számára könnyen lekövethető legyen, és mindenki könnyedén vegye az új kihívásokat – mind a rendszert használó hallgatók, és persze mi is.
