"rengeteg mindent kipróbáltam,
végül ott kötöttem ki,
ahol leginkább szerettem volna lenni"
Interjú Regős Krisztinával, az év hallgatójával
Kulcsár Eszter: Milyen érzéssel tölt el, hogy te lettél az év hallgatója? Gondoltál rá az utóbbi időben, vagy váratlanul ért?
Regős Krisztina: Nem számítottam a díjra, épp akkor nem is volt a fejemben, hogy ez ebben az évben is kiosztásra kerül. Korábban mindig követtem, hogy kik nyerték el, és azt gondoltam, hogy nagyon nagy megtiszteltetés. Amikor megkaptam az üzenetet, hogy idén rám esett a választás, váratlanul ért, de nagyon örültem neki. Úgy éreztem, hogy ez egyfajta elismerés a sok munkámért, amit az Egyetemen csináltam, tényleg megérte mindenbe energiát fektetni.
K.E.: A következő félévben fogsz diplomázni. Ha visszatekintesz erre az öt évre, mik a legmeghatározóbb egyetemi élményeid?
R.K.: Egyrészt azok, amikor elkezdtem öntevékeny körökbe vagy különböző csoportokba - mint a Rendezvény Csoport vagy a Senior Kör - csatlakozni, és megtaláltam azokat az elfoglaltságokat, amik igazán érdekelnek. Másrészt pedig nagyon meghatározó volt, hogy elkezdtem kutatni és együtt dolgozni Domokos Gábor tanár úrral. Ezzel találtam meg az igazi egyensúlyt az építészetnek a művészeti oldala és a természettudományok között, ami számomra nagyon fontos volt.
K.E.: Tervezői szakirányon vagy, viszont a tudományos munkáid a műszaki területhez köthetők. Melyikhez húz inkább a szíved, a diploma után mi az, amiben inkább el tudnál merülni?
K.L.: Ez egy nagyon nehéz kérdés jelenleg számomra is. Mindenféle területet tudnék szeretni, közben pedig nagyon hiányozna az összes többi, amit éppen nem csinálok. Egyelőre nem tudom, hogy mi lesz a végső irány, bízom benne, hogy a diploma után kialakul.
K.E.: A kutatói munkát is folytatnád, vagy ezt az egyetemhez kötöd?
R.K.: Mostanában nagyon sokat gondolkodom azon, hogy jelentkezzek a doktori iskolába. Voltak olyan szakaszok, amikor kevésbé foglalkoztam a kutatással és éreztem, hogy hiányzik, úgyhogy nem hiszem, hogy teljesen elengedném.
K.E.: Említetted, hogy az egyetemi élményeidben nagy szerepe van a közösségi életnek. Mennyire volt nehéz megtalálni az egyensúlyt a közélet és a tanulmányok között?
R.K.: Szerintem a gimnáziumomnak köszönhető, hogy ez egészen könnyen ment. Szegeden, a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumban tanultam. Magasak voltak az elvárások, így hozzászoktam a terheléshez. Később az egyetemen sem volt nehézség a tanulás, inkább egy feladat, amit meg kellett csinálni. Ha megcsináltam, akkor jutott időm bőven foglalkozni mindenfélével, amivel épp szerettem volna. Nagyon örültem neki, hogy jól be tudtam kapcsolódni az egyetemi életbe, mert a gimnázium alatt főleg tanulással foglalkoztam és kevesebb közösségi dologgal – bár itt a lehetőségek is sokkal tágabbak.
K.E.: Mit tanácsolsz azoknak, akik a tanulmányaik elején vannak, és ezt az egyensúlyt keresik?
R.K.: Nekem nagyon sokat segített az elején, hogy mindig lépést tartottam a tanulmányokkal, nem csak a zárthelyik előtt kezdtem el tanulni, így sosem volt egyszerre nagyon sok. Egyébként mikor az ember idejön gólyaként, akkor rengeteg dolog zúdul rá egyszerre. Én sem tudtam hirtelen, hogy merre induljak. Talán könnyebb lett volna, ha már egyből tudom, hogy melyek azok a körök, amik érdekelni fognak, de ezt nyilván nagyon nehéz kiválasztani akkor. Én az első évemet azzal töltöttem, hogy rengeteg mindent kipróbáltam, végül ott kötöttem ki, ahol leginkább szerettem volna lenni.
K.E.: Van valami, ami megfogalmazódott benned a diploma utáni évekre szánt tervként?
R.K.: Eddig viszonylag keveset voltam világot látni, ezért ez mindenképp a terveim között szerepel valamilyen formában. Gyakran eszembe jut, hogy elmennék külföldre pár hónap szakmai gyakorlatra, vagy akár a kutatás kapcsán egy rövid időre, ha lesz rá lehetőség.
