Tanszéki változások
Interjú Dr. Sipos Andrással az átalakuló Építészeti Geometria és Informatika Tanszékről
A Kari Tanács március 17-i ülésén döntött az Építészeti Geometria és Informatika Tanszék átnevezéséről. Az immár Morfológiai és Geometriai Modellezés Tanszék életében bekövetkező változásokról Dr. Sipos Andrással beszélgettünk.
Kari Papír: Mi motiválta, hogy egy merőben új tanszék koncepciójával álljon elő?
Sipos András: Nehéz erre egy konkrét indokot mondani. A koncepció nem egy új tanszékre irányul, hanem egy, a mostani állapotra építő, annak értékeit megőrző megújulási folyamatot irányoz elő. A tanszék nevének megváltoztatására valóban javaslatot tettem, az új név - Morfológiai és Geometriai Modellezés Tanszék - a számomra az említett megújulást jelzi. Személyes motivációm eredete, hogy évek óta dolgozom a Domokos Gábor professzor úr vezetésével működő MTA-BME Morfodinamika Kutatócsoportban, így a kutatási munkámban a geometria és morfológia hangsúlyosabban van jelen, mint korábban. Egyben a Karon körülbelül egy évtizede kialakult kutatási terület, a morfológia otthonára talál az új tanszéken.
KP: Ha egyetlen dolgot szeretne kiemelni, mi a legfontosabb eleme a koncepciónak?
SA: Talán a következő mondatok: „hasonlóan az írókhoz vagy zeneszerzőkhöz, az alkotás előfeltétele a művészeti ág nyelvének készségszintű használata. Ehhez építészek esetében egyaránt szükséges a szabadkézi rajz, a történeti formák, a szerkezet alakja és erőjátéka közötti összefüggések ismerte. Mindez megalapozott geometriai tudás hiányában egy, a pusztán szótárazással letudott idegen nyelv tanuláshoz hasonló helyzetet eredményez. Ezzel szemben áll annak igénye, hogy a formák nyelvét összefüggéseiben tárjuk fel, ami a megértésen túl alkalmassá tesz annak kreatív, újszerű használatára.”
KP: Vannak félelmei a váltással kapcsolatban?
SA: Igen, természetesen. Mióta végeztem, a Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszéken dolgoztam, ahol egy szakmai és emberi szempontból is kiemelkedő közösség fogadott be. A váltást emiatt, illetve az elmélyült tanszéki működést akadályozó egyetemi folyamatok miatt is kockázatosnak élem meg.
KP: Az Építészeti Geometria és Informatika Tanszék az elmúlt években nem teljesítette az egyetemi szabályozókban megfogalmazott “10-5-1-es szabályt”, mely alapján minden tanszéknek foglalkoztatnia kell legalább egy habilitált egyetemi tanárt. Az újragondolt tanszék esetében várható a közeljövőben valaki részéről habilitáció?
SA: A hatályos egyetemi szabályok szerint jelenleg a műszaki tudományterületen az egyetemi tanári kinevezéshez MTA doktori fokozat és habilitáció szükséges - ez formálisan két eljárás, az egyiket az Akadémián, a másikat az egyetemen kell lefolytatni. Először az MTA doktori mű beadását tervezem.
KP: A legtöbb hallgató a Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék oktatójaként ismeri. Látszólag a szilárdságtan és a geometria között kevés az átfedés. Hol találkozik mégis a kettő?
SA: A mechanika, különösen az ÉPK-n oktatott területei a geometriához állnak közel (a matematikusok, ha tanulnak mechanikát, azt jellemzően a geometria tárgykörében hallgatják). Számomra a tartószerkezet tervezés elsősorban a "jó" geometria megtalálását jelenti. Úgy gondolom, a közeljövőben a minimális anyag-felhasználású, a terheket elsősorban alkalmas alakjukkal viselő szerkezetek (pl.: boltozatok) újra fontos szerepet fognak játszani, környezetvédelmi okokból. Azaz a biztos geometria tudás nem csak az építészek, hanem a tartószerkezet-tervezők számára is lényeges.
KP: Milyen új tárgyak, kurzusok indulhatnak az átalakulás után?
SA: Elsősorban nem új tárgyak indítására számítok, hanem a meglévő tananyag korszerűsítését, mind a kötelező, mind a választható tárgyak körében. Az Alapvető Mechanika tantárgyat néhány éve kezdeményeztem. Ez egy deklaráltan felzárkóztató tárgy azok számára, akik középiskolában nem, vagy nem elegendő mechanika oktatásban részesültek. Egy hasonló tárgyra szeretnék javaslatot tenni, az informatika területén.
Fontos, hogy az Ábrázoló Geometria és a Számítógépes Geometria kevésbé különüljön el, mint jelenleg. Ennek részleteit már elkezdtük kidolgozni a tanszék oktatóival.
Hasonlóan fontos a tanszék kutatási munkájának megújulása. Ennek a hallgatók számára már most is látható eleme új, a geometria tág területéhez tartozó TDK témák megjelenése (http://www.epab.bme.hu/) , amelyekre kollégáimmal örömmel látunk minden érdeklődőt.
KP: Előreláthatólag mikor találkozhatnak a hallgatók először a tárgyakat érintő változásokkal?
SA: A konkrét változásokat a tanszék kollégáival, a kari vezetéssel, a hallgatókkal és a többi tanszékkel egyeztetve szeretném bevezetni. Úgy gondolom, hogy új tárgyakra 2022-től lehet számítani.
KP: Az ÉPK hallgatói közül kevesen foglalkoznak magasabb szinten matematikával, mégis szándékában áll, hogy differenciálgeometriával, parciális differenciálegyenletekkel kapcsolatos kurzusok is a tanszék repertoárjára kerüljenek. Hogyan ítéli meg: meg kell nyerni a hallgatókat, hogy jelentkezzenek, vagy már jelenleg is fennáll erre az igény az építészek között?
SA: A matematika és az építészet viszonya érdekes, és igen szövevényes kérdés. Az építészek ugyan nem formális matematikai úton, de a fejlett térlátásuk és összetett térfogalmuk miatt nagyon is közel kerülnek a matematikához. A kötelező tárgyakban a geometria szemléletes, térlátásra épülő megközelítését szeretném erősíteni. A matematika említett területeiből alapvetően definíciókra (pl.: görbület) és néhány egyszerű, de mégis mély állításra (pl.: négyszín-tétel) érdemes gondolni. Ahogy a mechanika esetében, itt is kiemelten fontosnak tartom, hogy a hallgatók betekintést nyerjenek a kortárs civilizációt alapvetően meghatározó természettudományos gondolkodás jellegébe.
KP: Elhíresült a mondás: "az építészmérnökök azok a mérnökök, akik nem jók matekból". Mit gondol, hogyan lehetne ezt a szemléletet felülírni?
SA: Úgy gondolom, az építész gondolkodás imént említett erős térbelisége nagyon is matematikai jellegű. Ezzel együtt való igaz, hogy sok hallgató (és azt hiszem, oktató is) távol érzi magától a reáliákat. Egyrészről szeretném, hogy jól választott példákon keresztül ők is képet nyerjenek a matematikáról. Hasonlóan az építészethez, a matematika a szépség fogalmát kiemelkedő helyen kezelő terület. Erdős Pál említette sokszor, hogy csak az igazán szép matematikai bizonyítások találhatók meg a KÖNYVBEN.
A kérdéshez még annyit tennék hozzá, hogy az építészeket ugyan sokan elkönyvelik matek nélküli mérnököknek, minden évfolyamon van néhány, matematikából kiemelkedően tehetséges hallgató. Számomra fontos, hogy az ő tehetségük is ki tudjon bontakozni a karon.
KP: Tud olyan publikációt ajánlani a morfológiai kutatásokból, ami jó bevezető lehet a témába az építész hallgatók számára?
SA: Három könyv jut eszembe. Az első a geometria egyik alapműve David Hilbert: Szemléletes Geometria című írása. A természeti formákkal kapcsolatban J.A. Adam: Mathematics in Nature: Modeling Patterns in the Natural World című könyvét említeném. Építészeti vonatkozásai miatt pedig Christopher Alexander: Pattern Language: Towns, Buildings, Constructions című könyvét ajánlanám. Mindhárom írás elérhető az egyetemi könyvtárban.
KP: Oktatóként viszontláthatjuk Önt a későbbiekben is az eddig oktatott tárgyai keretein belül? Gondolunk itt elsősorban a BevTartóra, Alapvető mechanikára.
SA: Ez még nem eldöntött kérdés, a soron következő ősszel a BevTartót még várhatóan én fogom tanítani. A többi tárgyról még nem született döntés, nagyban függ attól, hogy mennyi oktatási terhelésem lesz a Morfológiai és Geometriai Modellezés Tanszéken.
