“az Egyetemen legalább olyan fontosak az emberi dolgok, mint az, amit tanítanak”
Interjú Gulyás Eszterrel, az év hallgatójával
Kari Papír: Elnézve a teljesítményedet olyan, mintha neked nem is huszonnégy óra lenne egy nap. Hogyan tudtál létrehozni egy ilyen időbeosztást, amibe minden belefért?
Gulyás Eszter: Nekem sosem volt értelmes időbeosztásom, nem használtam se naplót, se semmit, csak csináltam a dolgokat, amiket éppen kellett, mert már sürgős volt, vagy ami eszembe jutott. Ennek ellenére valahogy mégis elkészültek. Úgy voltam vele, hogy ami nekem fontos, arra szakítottam időt.
KP: Gondolom az is segített, hogy a közéleti tevékenységeid inkább a tanulmányaid első felében, míg a szakmaiak inkább a második felében voltak jellemzők.
GE: Igen, abszolút, azért mindent nem lehet egyszerre.
KP: Hogyan tudtad összeegyeztetni a kutatást és a diplomát, nem ment egyik a másik rovására?
GE: A végén már összecsúszott, és akkor megijedtem, hogy nem lesz időm rá, de aztán sikerült. Sokat segített, hogy a kutatás határideje meg lett hosszabbítva augusztusig az eredeti június helyett, így a kettő véghajrája nem csúszott össze. A félév folyamán jó is volt, hogy nem csak a diplomára koncentrálok, mert attól nagyon be lehet csavarodni. Láttam barátaimon is, hogy mennyit segít, ha van valami más, ami hasonlóan fontos vagy érdekes.
KP: Az utóbbi egy évben vizuális preferencia vizsgálatokat végeztél. Tervezed folytatni a kutatást az egyetem után?
GE: Igen, szeretném. Egyrészt ez a téma engem nagyon érdekel, szívesen foglalkoznék vele később is, szerintem még sokat ki lehet hozni belőle. Illetve nem tudom elképzelni magam, hogy egy irodában ülök egész nap és ArchiCAD-ezek, szóval keresem ezeket az egyéb lehetőségeket. Szívesen elmozdulnék a környezet és építészet kapcsolatának vizsgálása felé, gondolkozom doktori iskolákon is, szóval nem szeretném a diplomával abbahagyni a tanulást és a kutatást sem.
KP: A diploma után most megpihensz egy kicsit vagy rögtön belevágsz a további munkába?
GE: Mindenképpen pihenek egy keveset. Leadtam szakmai gyakorlati Erasmus ösztöndíj pályázatot, a következő fél évben külföldön szeretnék dolgozni, onnan is tapasztalatot gyűjteni.
KP: Mit tartasz a legmeghatározóbb egyetemi élményednek?
GE: Szerintem az Egyetemen legalább olyan fontosak az emberi dolgok, mint az, amit tanítanak, sőt számomra még fontosabbak. Így a meghatározó dolgok közé nem tantárgyakat sorolnék, hanem szép pillanatokat, de ezek nagyon személyesek.
KP: Melyik terved volt az, amit a legjobban szerettél tervezni és nagyon jó visszatekinteni rá?
GE: Lakóépületek tervezéséből az első két feladatot nagyon szerettem. A csapatfeladatnál az volt a koncepciónk, hogy a lakótornyunk egy Maslow-piramis leképezése, így mindegyik szint egy helyiség volt, ami megfelelt valamelyik igényszintnek. Kicsit hülyeség, de nagyon jó volt csinálni. Illetve az idei féléves Diplomatervezést is nagyon élveztem.
KP: Ha azt mondanák az egyik tervedre, hogy megépítheted, melyiket választanád?
GE: A diplomát. Egyrészt azt tényleg rendesen kitaláltam, másrészt tényleg hasznos lenne, a többi inkább érdekes. Ez a terv valóban otthont adhat embereknek.
