Kollégistának lenni jó!

Kollégistának lenni jó!

Közeleg a 2016/17-es őszi félév regisztrációs hete és ezzel együtt megkezdődik a beköltözési időszak a kollégiumokba, így itt az ideje, hogy némi betekenitést nyújtsunk az érdeklődők számára a  kollégiumi életbe.

Az Építészkar kollégiumi referense, Németh Péter nem csak a kollégium előnyeiről, különlegességeiről, hanem az oda való bekerülés módjáról, a felvételi pontrendszerről is pontos tájékoztatást ad:

“A Bercsényi 28-30 Kollégium az építészek kollégiuma. Építészek laknak itt már hosszú idő óta, egyre tökéletesebb színtere a mi tanulmányainknak, speciális életritmusunknak. Csak egyvalakivel kell megosztani a lakószobát, mégis közel 300 másik építész hallgatóval laksz együtt. Ha hajnal 2-kor rájössz, hogy kell még egy ív A2-es papír, vagy kicsorbul az utolsó penge a snicceredből, biztosan találsz valakit, aki segít. Leadásokkor a legtöbben a munka befejeztével nem aludni mennek, hanem megkeresik, kinek tudnak segíteni még az utolsó nagy hajrában. Ha olyan makettet akarsz csinálni, ami speciális szerszámokat igényel, csak le kell menni a makettezőbe, ott biztosan akad. Különleges látvány a Bercsényi utca hajnalban, hiszen a homlokzat olyan, mint egy karácsonyfa - valahol mindig égnek a lámpák. A Bercsényiben biztosan találsz valakit hajnalban, aki virraszt veled együtt.

Ezt a kollégiumot a közösség tartja életben, az egyéniségek mozgatják, a múltja viszi előrébb. Ki gondolta volna, hogy az Illés együttes innen startolt? Ez a kollégium mindig is feszegette a határokat, egyel előrébb volt, mint az adott kor rendszere. Az emberek szerettek, szeretnek, és szeretni fognak itt lakni. Építésznek lenni jó, Bercsényisnek lenni nagyszerű.

A BME kollégiumok közül ez a legjobb - habár lehet, hogy csak az elfogultság beszél belőlem. Szépen felújított utcára nyílik, ahol mindig látni egy-két hallgatót a padokon ücsörögni. Ha az ember éhes lesz, közel van az Allee, ha messze kell menni, két közlekedési csomópont is 5 perc távolságon belül van. Ám ami igazán különlegessé teszi, az az épület mögött van. Egy parányi természet, egy kis nyugalom a városban, a zöldudvar. A korábban lebetonozott parkoló helyére került füvesített udvar eleinte kis népszerűségnek örvendett, azonban az elmúlt 1-2 évben beindult a használata és a fejlesztése. Hosszas egyeztetések után végre megépült a tűzrakó, ahol a tavasz beköszöntével egyre többen és többen sütögetnek. Ez a hely ad otthont a viszonylag új, ám egyre nívósabb rendezvénynek, a Kari Majálisnak. Ám itt még nincs vége a fejlesztéseknek. A 2016-os Alkotóhét egyik projektje az udvarral foglalkozott. Jobbnál jobb pályaművek érkeztek, a közönség azonban választott. A győztes pavilon az udvar hátsó részében épül majd meg. Ha kész, biztosan sok hallgatót vonz majd ki a szobájából a szabadba. Ez volt a Pavilon Projekt célja, hamarosan megláthatjuk, mi a végeredmény. De nézzünk csak le a kollégium alá. Az igencsak rögös utat bejárt Gödör Klub most újabb mérföldkőhöz ért. A Hallgatói Képviselet hallgatói pályázatot írt ki annak fejlesztésére. Így lesz még inkább a mi saját szórakozóhelyünk, ahol kiereszthetjük a fáradt gőzt.

De mi is kell ahhoz, hogy ennek a közösségnek részese lehess?

Alapvetően mindenki részese, aki csak egyszer is betette a lábát a kollégiumba, azonban annak vannak feltételei, hogy itt is lakhass. A felvételi pontrendszer elsőre bonyolultnak tűnhet, azonban kis magyarázattal könnyen érthetővé válik. Három dolgot veszünk figyelembe: a tanulmányi eredményedet, a közösségért végzett munkádat és a szociális helyzetedet. Lévén ez egy egyetem, ahova első sorban tanulni járunk, a tanulmányi eredmény számít leginkább (60%, azaz összesen 180 pont). A közösségi tevékenység és a szociális helyzet amolyan kiegészítés, 20-20% (60-60 pont). Mindhárom kategóriában vannak kiemelkedő hallgatók, ők azok, akik a férőhelyosztás során első helyre kerülnek. Ezután a tanulmányi részpontok és a közösségi részpontok összeadásra kerülnek, így alakul ki egy sorrend. Aki még így is a "vonal" alatt van, azoknak már a szociális pontszámait is figyelembe vesszük. Lényegében ez az öt "kör" zajlik le (tanulmányi kiemelt, szociális kiemelt, közösségi kiemelt, tanulmányi-közösségi és tanulmányi-közösségi-szociális). Ez az a része, amit nagyjából mindenki tud. Amit azonban kevesebben ismernek, az az évfolyamok közötti arányos szétosztás elve, azaz a Kollégiumi Felvételi Csoportok (KFCs). Hét KFCs-t különböztetünk meg: elsőéves, másodéves, harmadéves, tervezői szakirányos, szerkezeti szakirányos, BSc-sek és szakirányra nem felvettek, MSc-sek. Mindenki tartozik valahová, így nagyjából a vele azonos nehézségű tárgyakat végzőkkel van összehasonlítva. A KFCs-k között van felosztva az összes férőhely azok létszámának arányában. Így arányaiban minden csoportból ugyan annyi hallgató kerülhet be a kollégiumba.

Összességében csak ajánlani tudom a kollégiumot, akár a Bercsényibe kerül be az ember, akár a Schönherzbe, biztosan egy olyan közösség tagja lesz, amilyen közösségben majd dolgoznia kell az egyetem után. Sokat lehet tanulni másoktól mind az egyetem szintjén, mind az emberi viselkedésről. Minden egyes élmény a kollégiumban olyan tapasztalattal ruházza fel az embert, amit egészen biztosan tud majd hasznosítani az életben. Kollégistának lenni jó!

Visszakanyarodva a kollégium adottságaihoz, a jövőbeli átalakítások során az ajtók lecserélése mellett tervbe van véve a konyhák együtt, közösségként való kifestése is. De milyen további programokon lehet részt venni a félév során, ha építész hallgató vagy? A Bercsényi Kollégium számos öntevékeny körnek ad otthont, így többek között az Építész Klub előadásainak, a Bercsényi Építész Tudástár meghívott oktatókkal való esti beszélgetéseinek, az Építész Szakkollégium rendezvényeinek szolgál helyszínéül, de minden este van sportolásra is lehetőség a Bercsényi DSK jóvoltából, ha valaki kávét és gofrit kívánna, a B3-ban nem fog csalódni, aki pedig bulizni szeretne, annak a csütörtökönként kinyitó Gödörben a helye. Egy-két konkrétabb eseményt kiemelve: rendkívül népszerű a Kidobós, mely sport és szórakozás is egyben; a Kvíznight, ahol csapatok mérhetik össze tudásukat; a pihenésképp játékkal töltött egész estés LANparty; a már hagyománnyá vált Kolivacsi; és a főképp mentorok által szervezett Leadásparty, ahol fiatal oktatók, demonstrátorok, felsőbbévesek segítik az alsóbb évfolyamos hallgatókat,  amely rendkívül sok hallgató munkáját segítette a küzdelmes időszak során. Mindezek mellett a HK is a kollégiumban tartja a legnagyobb eseményeit, mint például a Szakmai Napok és az Építész Napok.

A közösséget is megerősítő különöböző programokat rendszerint az öntevékeny körök szervezik, míg a kollégium belső rendjéért a mentorok felelnek. Hosszú évek tapasztalatával rendelkező egykori mentor, Heincz Dániel adott némi ismertetést a témában:

“A mentorok tartják és tartatják be a szabályokat a kollégiumban. Mi a Kollégiumok Igazgatóságának dolgozunk és segítjük a kollégiumban dolgozók munkáját, kommunikálunk a Hallgatói Képviselettel és a kollégistákkal. A gondnok munkaideje után ügyeletet tartunk és mi felelünk azért, hogy a szabályok adta kereteken belül mindenki megértse és elfogadja azt, hogy ilyen sokan lakunk ilyen kis helyen, és ez bizonyos kötelezettségekkel is jár. Emellett szobákat ellenőrzünk, figyelünk a rend fenntartására, esetenként fegyelmezzük azokat, akik valamilyen szabályt megszegtek, legvégső esetben büntetőpontok formájában. Persze nem mindig a fegyelmezés a legjobb módszer, emiatt sokat beszélgetünk a kollégista társainkkal, próbálunk minden esetben megoldást találni a problémára és jó döntéseket hozni. Ez így lehet, hogy egy kedvcsinálóban nem tünteti fel jó színben a mentorokat, azonban hogy csak egy példával éljek: senki sem szeretne úgy bemenni egy közösségi helyiségbe, hogy mocskos, büdös van, mert az előző társaság nem takarított ki maga után. A mentorok a régi nevelőtanár rendszert viszik tovább, így célunk az is, hogy segítsünk mindenkinek bármilyen formában. Az eddigiek a mentorok tevékenységének kisebb százalékát fedi le, hiszen a legfőbb céljának minden mentor a közösségteremtést tekinti. Ezért a tavalyi mentorcsapattal azt a célt tűztük ki, hogy fellendítsük kicsit a közéletet. Erre tettünk pár próbát, a korábban felsorolt programokkal. Úgy gondolom ilyen szempontból valami beindult, ezeket ősszel szeretnénk folytatni. Nagy segítséget kaptunk a kollégiumban működő öntevékeny köröktől, melyek segíthetnek megtartani, gyarapítani és tovább folytatni a megkezdett programsorozatot. Alapvetően az lenne a cél, hogy hetente legyen valamilyen program, és a kollégium ne zárt szobákból álljon. Ezekért teszünk erőfeszítéseket, emelett próbálunk változatos eseményeket szervezni, amik különböznek kicsit egymástól, így mindenki megtalálhatja kedvtelése közül a hozzá legközelebbit. Ami biztos a jövőt illetően, hogy 3 új mentor lesz, illetve új vezetőmentor. Az új csapat hozzáállása fogja meghatározni, hogy mit teljesítünk a félévben. Azt szeretnénk, ha az eddigi programok megmaradnának és egy-két új programmal kiegészülnének.”

És aki még ezek után is bizonytalan, hogy idén ősztől belevágjon-e a kollégista életbe, az olvassa el Jakus Máté lelkesítő beszámolóját:

“Harmadik éve lakom a Bercsényi Kollégiumban, és az a három év nagyon meghatározó időszak volt az életemben. A koli által nyújtott lehetőségekkel és szabadsággal ízleltem meg igazán, hogy milyen is igazi egyetemistának lenni. Talán nem mondok újat, de ez a hely az építész közélet központja, és aki ebben a forgatagban aktívan szeretne részt venni, annak elkerülhetetlen, hogy sok időt töltsön a koli háza táján. Engem is ez vonzott elsőévesen, azonban akkor még nem gondoltam, hogy milyen sok lehetőséget rejt.

A szórakozás és a bulik mellett persze a tanulmányokra is jó hatással lehet a kolis lét, az ember 0-24-ben kap egy társat, aki jó esetben segít túllendülni a nehéz helyzeten. Elvégre csoportosan tanulni sokkal szórakoztatóbb és sok esetben sokkal effektívebb is. Itt található az újászerveződött Könyvtár, ami számos hasznos szakirodalmat bocsát a rendelkezésünkre, valamint a legtöbb korrepetálás is itt található. Egy szó mint száz, azt gondolom, hogy itt mindenki, aki akar, segítséget kaphat és ez egy hatalmas előny. Persze az éremnek ez esetben is két oldala van, a privát szféra kicsit háttérbe szorul, és a vékony falak nem társulnak jól se párokkal se az erősebb hangszórókkal.

Viszont ami a koliban a legcsodálatosabb számomra, az a kimondatlan kommuna, amiben élünk. Elvégre, hogyha egy valakinek van tepsije, akkor mindenkinek van. Aki kolis, az persze érti ezt, aki pedig nem, annak tessék beköltözni egy fél évre legalább!

A kollégium kedvcsináló bemutatását ezúton is köszönjük Németh Péternek, Heincz Dánielnek és Jakus Máténak a Hallgatói Képviselet és a Kari Papír nevében!

Kovács Fruzsina
főszerkesztő