„A Tanárnő a Debreceni Egyetemen eltöltött 5 év oktatói és 1 év kutatói munka után 2013 szeptemberében kezdett tanítani Egyetemünkön. Már az első itt töltött féléve óta élen jár a kari OHV rangsorában (2013 ősz 10. helyezés, 2014 tavasz 5. helyezés, 2014 ősz 4. helyezés). Órái és előadásai az alapoktól a bonyolultabb feladatokig jól követhetőek, érthetőek. Ábrázoló geometriából elhangzó feladatok megértését kidolgozott rajzfeladataival segíti, és külön figyelmet szentel az egyes példák térbeli demonstrációjára. A Tanárnő maximálisan segítőkész, diákjai minden kérdésére nyitott az órákon és emailben egyaránt, a tanagyagot páratlan lelkesedéssel adja át.”
(idézet Farkas Péter méltatásából)
Már az első itt töltött éveiben is nagyon jó helyezést ért el az OHV rangsorában. Milyen érzés, hogy most öné lett ez első hely az év gyakorlatvezetőjeként?
Pék Johanna: Nagyon szeretném megköszönni a diákoknak a kitüntetést, rendkívül fontos számomra ez az elismerés. Igazán örülök annak, hogy az otthoni munkának, igyekezetnek van eredménye, kapok visszajelzést a hallgatóktól. Számomra az a legfontosabb, hogy a diákok megértsék az anyagot, és minél többet hasznosítsanak belőle. Törekszem arra, hogy ne a matematikai részét erőltessem az ábrázoló geometriának. Fontos ehhez a szakmához mérten oktatni, hogy megbízható szakemberek váljanak a hallgatókból, akik – amellett, hogy szépet – pontosat alkotnak.
Az óráin mindig nagyon lelkes, ami inspirálóan hat a hallgatókra is. Honnan merít mindehhez energiát?
PJ: Nyilván mindenkinek vannak rossz pillanatai, de úgy érzem, ha belépek a tanterembe, nincs jogom ahhoz, hogy a rosszkedvem rávetítsem a diákokra is. Célom, hogy az előadások és a gyakorlatok jó hangulatban teljenek, és bízom benne, hogy ez sikerül is. Nagyon jól esnek a visszajelzések, miszerint nem unalmasak az órák.
Ez az elismerés nem csak azt jelenti, hogy maga egy kiváló oktató, hanem elnyerte rengeteg hallgató szimpátiáját is. Mit gondol, mi a titok ehhez?
PJ: Ez a világ legnehezebb kérdése. Elcsépelten fog hangzani, de igyekszem önazonos maradni – ugyanolyan tisztelettel viszonyulok a kollégáimhoz, mint a diákokhoz, az egyetemen belül és kívül egyaránt. Szerintem főleg ezen múlhatnak a dolgok. Tisztában vagyok a rossz tulajdonságaimmal, olyan embernek tartom magam, aki elfogadja magát annak, aki. Emellett törekszem arra, hogy hasznos tagja legyek a társadalomnak. Ez nem sikerülhet mindig elképzelés szerint, de az életet általában pozitívan szemlélem.
Az eseményről készült további fotóinkat FB oldalunkon találjátok!
