Két fiatal építész munkáját, a Youth to Youth projektet rengeteg internetes oldalon, többek között az archdaily-n is bemutatták. Számos megosztás, elismerő komment szerepel mindegyik cikk mellett. Ha utánuk keres az ember, rátalálhat a honlapjukra, ahol egyelőre csak pár kép és elérhetőség van. Róluk ennél több információt nem lehet találni.
Felmerül a kérdés tehát: kik is állnak a batlab mögött. Kik vagytok ti?
Batizi-Pócsi Péter: Egy testvérpár, aminek én vagyok a fiatalabb tagja. Tavaly nyáron diplomáztam
a BME-n.
Batizi-Pócsi Gergő: Én pedig már 3 éve végeztem Debrecenben, ezután Budapestre költöztem.
Láttok valami kézzelfogható különbséget a két képzés között?
Gergő: A BME-n Debrecenhez képest inkább tömegképzés folyik, amennyire én beleláttam.
Mi a BSc-t ötvenen kezdtük, az MSc-t már csak tizennégyen. Talán személyesebb volt így a légkör. Puhl Antal és Bán Ferenc voltak a mentoraink, az oktatóink nagy része pedig a műegyetemi karról került ki.
Péter: Tapasztalataim alapján ez a nagyobb létszám csak az egyetem elején érzékelhető igazán.
A képzés második felére ez darabjaira bomlik, és általában mindenki megtalálja azt, akivel kialakulhat a mentor-diák kapcsolat.
Mikor találtátok ki, honnan jött az ötlet, hogy együtt dolgozzatok? Nem feltétlenül megszokott, hogy két testvér szeret vagy tud együtt dolgozni...
Gergő: Először egy pályázaton indultunk együtt, de ott nem nyertünk, csak tapasztalatot. Az viszont kiderült, hogy tudunk és szeretünk is együtt dolgozni.
Mi volt az első megkeresésetek?
Gergő: Egy zuglói családi ház bővítése volt az első projektünk, ami egy debreceni kapcsolat eredménye. Egy előzőleg megbízott építész visszautasított vázlatterve után vettük át a tervet, és teljesen a nulláról kezdtük el a tervezést még tavaly nyáron.
Péter: Akkor én még diploma előtti félévemet töltöttem a ketteS műteremben, így Selényi Gyuri és Sebők Ildikó segítettek a projekt előre görgetésében. Februárban voltunk Gergővel egy sikeres tervtanácson, majd tavasszal engedélyt kapott a ház. Most dolgozunk a kiviteli terveken, reményeink szerint idén felépül a ház.
Ha jól tudom, az első megvalósult projektetek az a galéria, ami elég sok helyen megjelent interneten is. Hogy talált meg benneteket ez a munka?
Péter: Egy gépész barátom mesélt az új lakásukról, és arról, hogy szeretnének egy galériát. Mi pedig felajánlottuk, hogy segítünk nekik a tervezésben.
Gergő: 2013 végen volt az első vázlatterv. Az eredeti tervhez képest kicsit csúszva, 2014 nyarára készült el a galéria. December 1-jén megjelent az első cikk a designboom-on, ahol több napon át benne volt a tíz legolvasottabb cikk között.
Péter: Elég nagy szerencsénk volt ezzel a munkával, és nagy köszönet illeti Bálintot és Dorkát is. Annyira megtetszett nekik az első vázlatterv, hogy azt kérték, a tervhez a legközelebbi formában valósuljon meg a galéria.
Gergő: Szokták mondani, az élethez szerencse is kell. Itt minden összeállt ahhoz, hogy a projekt ilyen minőségben meg tudjon valósulni.
Megjelent a projekt a designboom-on, az archdaily-n, mi történt ezután?
Péter: Szerencsére elég sokan érdeklődtek a munkánk iránt. Az első megjelenés után több honlap és magazin is megkeresett minket. Itthon az Octogonban és az Otthonban, ezen felül pedig a bolgár MD Magazine-ban is publikálták a galériát. Rajtuk kívül érdeklődött még egy izraeli és egy arab lap is.
Gergő: A projekt lezárásaként pedig indultunk az A’Design Award and Competition nemzetközi design versenyen, ahol belső terek kategóriában Silver fokozatot nyertünk.
Van más jelenleg futó projektetek?
Gergő: Nemrég megkeresett minket egy osztrák pár, akiknek az egész lakás-átalakítását mi végezzük. A tervezéstől a kulcsrakész átadásig minden a mi feladatunk. Épp ma kezdődött el a kivitelezés.
Ők is a galéria kapcsán találtak meg titeket?
Péter: Igen. Kifejezetten fiatalokkal akarták megterveztetni a lakást, így felvették velünk a kapcsolatot.
Gergő: Jelenleg van még egy munkánk, egy fiatal grafikus pár kért fel bennünket a galériájuk megtervezésére. Az igényes, színvonalasan berendezett lakásukat látva igazi kihívásnak véljük ezt a munkát is.
Ugye jól tudom, hogy mindketten dolgoztok, és a batlab egyelőre egy kvázi hobbi-projekt?
Péter: Igen mindketten 8 órában dolgozunk, én a Gereben/Marián Építészeknél. Ez egy kisebb iroda, ahol léptékében is kisebb feladatokat kapunk: kisebb középületek, családi házak, társasházak…
Gergő: Én pedig az Óbuda Építész Stúdióban, ahol harminc főnél is többen vagyunk. Elég sok ipari megrendelésünk van, a megbízóink általában külföldiek. Szerintem nagyon jó, hogy más jellegű irodákban dolgozunk.
Hogy látjátok most a pályakezdő építészek helyzetét?
Péter: Amikor munkát kerestem, olyan irodák is válaszoltak, amelyek akkor épp nem is hirdettek állást. Nagy szerencse kell ehhez is, jókor kell lenni jó helyen. De úgy gondolom, hogy aki igazán akar dolgozni, az talál magának munkát.
Gergő: Emlékszem rá, amikor lediplomáztam, nem volt egyetlen álláshirdetés sem. Amikor megjelent egy, negyvenen jelentkeztünk rá, végül kettőnket vettek fel. Mára úgy látszik, kezd javulni a helyzet.
Terveztek visszaköltözni haza, esetleg külföldre?
Gergő: Nem vágyunk külföldre. Egyedüli oka az anyagi oldala lehetne. Sok barátom él kint, látom azt, hogy össze sem lehet hasonlítani Magyarországgal. De itt van a családunk, a barátaink, ez az otthonunk.
Péter: Elsősorban itt szeretnénk boldogulni. Ahogy egyre inkább beleássuk magunkat egy-egy munkába, egyre nehezebb itt hagyni azokat és elmenni. Mindegyik csúszik kicsit, nem lehet tudni pontosan, mikor fog befejeződni egy projekt, és már jön is a másik. Nehéz ezt előre tervezni, de most jól érezzük magunkat itt.
Gergő: Úgy érzem, most mindent megteszünk azért, hogy egyszer meg tudjunk állni a saját lábunkon. Ha azt látjuk majd, hogy nem megy, bármi lehetséges… az is, hogy külföldön folytatjuk.
Péter: De mindenképpen bizakodóak vagyunk.
