A 2015-ös esztendőben karunk és az Épületszerkezettani Tanszék egy Országos Tudományos Diákköri Konferencián (továbbiakban OTDK) elért első hellyel gyarapította a gyűjteményét. Ennek kapcsán beszélgettem a páros egyik tagjával, Heincz Dániellel (Árkovics Lilla Erasmuson van, ezért nem tudott részt venni az interjún – a szerk.), valamint témavezetőjükkel, Dobszay Gergellyel. A 2013-as év kari Tudományos Diákköri Konferencia első helye után az OTDK győzelemig meg se álltak. És lesz még folytatás…
Ha TDK, akkor mindenki valami eszeveszett kutatásra, könyvek és az internek bújására gondol. De ez valami más volt? Hogyan lehet ennek nekikezdeni?
Heincz Dani: Felkerestem Tanár urat, hogy én most akkor TDK-zni akarok. Nem tudtam, hogy miből csak azt tudtam, hogy nem szeretném a hagyományos kutatás útját követni. Ugyan megkerülhetetlen volt, de végül nem ez lett hangsúlyos. A dolgozat írása csak egy hirtelen ötlet volt, nem előzte meg semmiféle tervezés. Szerintem az épszerk az egyik legnehezebb tárgy és én ebből szeretnék a lehető legjobb lenni. Nagyon sokat számít a tudásgyarapítás szempontjából, hogy lássuk az építési terméket és a kezünkbe is fogjuk.
Dobszay Gergely: Ez attól függ, hogyan definiáljuk a kutatást, mint szót. Itt az történt, hogy feltettünk magunknak egy kérdést, amire kerestük a választ, de senki se tudta előre megmondani, hogy ezt a választ hogyan is érhetjük el. Tehát a módszer kitalálása legalább olyan izgalmas része a kutatásnak, mint a tényleges válasz. Nyilván nekiesni az internetnek és napokat tölteni el mellette, valószínűleg fölösleges lett volna. Hogy lehet valami olyat megmérni, mérhetővé tenni, amit előttünk még senki sem csinált? Hogy lehet relatíve pontos eredményeket kapni úgy, hogy nincsenek profi eszközök, ráadásul mindezt a határidő szorításában. Már magát a működő kísérleti eszközt is több verzió előzte meg, sokadik verzió volt az, ami működött. A másik fontos az, hogy mindenkinek, de az építésznek főképp egy különös gyengesége, hogy ha már megsejti a megoldást, rögtön odaugrik. Ezzel viszont a kívülállónak nem bizonyítja be, hogy tényleg az-e a megoldás. Ezért mondom mindenki másnak is, hogy a gondolkozást folyamatosan dokumentálni kell, minden kis vargabetűt fel kell jegyezni, akkor is, ha tudjuk, hogy az zsákutca volt. A folyamat maga, a logikus lépések sorozata tudja csak alátámasztani a végső állítás igazát. Ráadásuk, ha nem jegyzi fel az ember ezeket dolgokat, a munka kétharmad része elvész a semmibe. Ez azért nehéz, mert menet közben az ember azt hiszi, hogy a végeredmény számít, pedig, ahogy a példa is mutatja, az odavezető út is számít.
Vízszigetelések pontszerű átszúródásának kísérleti vizsgálata különböző hőszigetelő aljzatok esetében. Na de, mit is rejt ez a hosszú cím?
HD: Tulajdonképpen, ahogy a cím is elárulja, a hő és vízszigetelések együttes vizsgálata mechanikai igénybevételre, pontosabban pontszerű átszúródásra. A kérdés a burkolt tetők kapcsán merült fel, ahol a vízszigetelést a kivitelezés folyamán extra igénybevételek érik. Ezt a témát Tanár úr ajánlotta.
DG: Fontos volt, hogy valami olyan témát találjunk, ami a szakmában egy igen fontos kérdést feszeget, valamint mindnyájunkat érdekel. És nem utolsósorban meg is valósítható, záros határidőn belül, drága eszközök nélkül.
Hogyan képzeljük el a kísérletezést? Mivel, hol, hogyan?
HD: Otthon építettünk egy szerkezetet, ami négy lábon áll. Közepén egy fém rúdon egy vödör állt, ebbe folyamatosan töltöttünk vizet. A vödör alatti csőben megvezetett tüske volt, így a víz súlya lassan átszúrta az alárakott szerkezetet, mintadarabot. Amikor pedig átszúrta, akkor mértünk és feljegyeztük.
Többfajta szigetelést, többfajta kombinációban próbálgattatok? A végén pedig összegeztétek, hogy melyik a legjobb és melyik a legkevésbé kedvező párosítás?
HD: Igen, az lett volna a cél, hogy megmondjuk melyik a legideálisabb kombináció. A 2013 nyara tulajdonképpen azzal telt, hogy cégek után telefonáltam és anyagot szereztem. Végül 14 cégtől 22 féle terméket használtunk fel. Szerencsére mindenki támogatott minket. Itt jött viszont a képbe az, hogy nem mindenki adott megfelelő mennyiséget. Így ennek függvényében változott a kísérleti eszköz mérete is. Az anyagokkal spórolni kellett, hogy minél több kísérletet lehessen végezni.
Ez a TDK kettőtök munkája Lillával. Hogy találtatok egy másra?
HD: Azt hiszem, ezt elárulhatom. Ennek a dolgozatnak egyedül fogtam neki, és egyedül akartam végig vinni, de Tanár úr mondta, hogy keressek egy társat.
DG: Szinte kényszerítettem.
HD: Találtam is valakit, aki sajnos a nyár folyamán igen elenyésző munkát fektetett a TDK-ba. Majd mondtam neki, hogy akkor mindegy megcsinálom egyedül. Ősszel viszont bajban voltam, mert tudtam, hogy a dolgozattá formálás nehéz dió lesz és az nem is az erősségem. Ekkor csatlakozott hozzám Lilla, tankör társak voltunk és már ismertem a tudását és ez nagyon fontos volt. Én egész egyetem alatt arra törekedtem, hogy minél több embert megismerjek, minél több emberrel dolgozzak együtt. Szóval tudtam, hogy Lillával kiegészítjük egymást. Nekem gyengeségem a szép fogalmazás, a leírás, szóval tudtam ő lesz az, aki gatyába tudja majd rázni a dolgozatot, szerencsére el is vállalta.
Idén a kari TDK-n más témával szerepeltetek. Milyen volt elővenni a régit és újra előadni? Lett volna valami, amit megváltoztatsz rajta?
DG: Ez az idei még egy kicsit nagyobb vállalkozás volt, mint a tavalyi. És pont az ellentéte, hiszen minden, ami bejött 2013-ban, az nem jött be 2014-ben.
HD: Nekem a 2013-as TDK után mindössze egy hónapom volt arra, hogy minden tárgyamat behozzam, és az a félév nem mellesleg a Komplex 2-es félévem volt. Szóval, ha nincsen kedvezményes tanulmányi rendem, akkor nem sikerülhetett volna. Utána való félévben pedig kint voltam ERASMUS-on. Tehát egy háromnegyed év az kimaradt. Amikor júniusban visszajöttem, akkor kerestem fel Tanár urat, hogy folytassuk.
DG: Folytatni akarták, hogy az OTDK-ra a legjobb legyen a dolgozat. Én meg mondtam, hogy vágjunk bele egy újba. Szerencsétlenek hallgattak rám, és még egy nyaruk elment a kísérletezéssel. Az új téma a szerkezettel együttdolgozó vízszigetelések laterális vízvándorlási ellenállása volt.
HD: Tulajdonképpen ezek olyan vízszigetelések, amik visszatapadnak a betonhoz. Betont öntöttünk a szigetelésekre és azzal kísérleteztünk. Kilyukasztottuk a szigetelést, és víznyomás alá helyeztük a próbakockát. Azt figyeltük, hogy a bejutott víz kifolyik-e a próbakocka szélén. Ha bejut víz a lyukon, akkor a betonban hogy jut tovább a víznyomás hatására. Ezt a dolgozatot már egy másik csapattal csináltam, Andriska Fannival és Kovács Károllyal. Nem sikerült olyan jól megírnunk, viszont a téma és az eredmények nagyon jók lettek.
DG: Szerintem, ha lett még volna egy hetük, akkor ezzel is nyerni lehetett volna.
HD: Arra a kérdésre, hogy milyen elővenni a régi dolgozatot a válasz az, hogy tulajdonképpen ugyanazt adtuk elő még egyszer. A vázlat megvolt, a diák készen voltak és anno meg is kellett tanulunk fejből az egész mondanivalónkat. Szerintem ez is volt az egyik kulcsa az OTDK gyözelemnek.
DG: Annak idején, a kari TDK előtt többször felmondattam velük az anyagot, mert ott nincs idő rögtönözni, kitalálni, improvizálni. Sok pontot ér, hogy milyen az előadás, ezért felkészülten érdemes menni.
HD: Igen, és talán én is egyre rutinosabbá válok. OTDK-n, mikor kiálltunk már nem izgultam. Tanár úr meg is említette, hogy olyan voltam, mint a megtestesült nyugalom. És ott sokaknak ez volt a veszte, hogy túlizgulták és nem tudták rendesen előadni a témájukat, pedig szuperek voltak. Valamint annyira más témák vannak egy-egy szekcióban, hogy nagyon nehéz differenciálni is.
DG: Az előadás nagyon fontos, hogy összeszeded a gondolataidat és úgy mondod el, hogy mindenki azt értse, amit mondani szeretnél. Ezt gyakorolni kell! Diplomázóimnak szoktam javasolni a védés előtt: „Hívd meg az ellenséged egy teára és győzd meg a terved igazáról. Ha sikerült, akkor a barátaid meggyőzése már gyalog galopp lesz.” A rossz felkészülés abban mutatkozik meg, hogy a lényegtelen dolgok a kelleténél sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak, a lényegesek pedig elsikkadnak.
Ez egy gyakorlatias téma. Van-e valami befolyása a szakmára? És lesz-e folytatás?
HD: Nem tudom. Az OTDK jó belépő lehet a doktorira.
DG: Szerintem van gyakorlati haszna. Az utóbbi, 2014-es TDK kísérleti eredményeit nagyon várták a gyártók, hogy kinek a legjobb az anyaga. Szerintem ezek az eredmények igen hamar be fognak épülni az építési köztudatba. Én magam is használom a konklúziókat.
HD: Még publikálni kell, amivel még sok a tennivaló. Egyébként szerintem nagyon fontos, hogy olyan témákat dolgozzunk fel, ami aktuális. Amiről még senki nem beszélt, senki nem írt. Mindig ezek a nyerő témák.
