„A szerkezeti kihívások alkotó munkává teszik a szerkezettervezést.”
ARCHÍV - 2011. március
1952-ben született Budapesten. Családjában hagyomány az építészet, szinte beleszületett a szakmába. Nagyapja építész volt, kivitelezéssel foglalkozott, édesapja a Szilárdságtani Tanszéken oktatott. Már gyermekként is érdekelte az építészet, 12-13 évesen egy kockás füzetbe rajzolgatta „terveit”. A felvételi azonban kis híján meghiúsult: a kötelező alkalmassági vizsgán csak többszöri felülvizsgálat után sikerült túljutnia, mivel fél szemére tompalátó. Érdekesség, hogy sok építészünk él hasonló adottsággal, ám ez éppen hogy nem hátráltatja őket az alkotásban, mivel agyuk kénytelen folyamatosan rekonstruálni az átlag ember által látott teret.
1975-ben diplomázott, az egyetem után az Építéstudományi Intézet tudományos segédmunkatársa, majd tudományos munkatársa lett. 1983-ban ösztöndíjasként került az Épületszerkezettani Tanszékre, ahol végigjárva a ranglétrát, egészen a tanszékvezetői székig jutott. Úgy gondolja, aki az egyetemen feladatot vállal, az szolgálatot vállal. Így lett a volt oktatási bizottsági titkárból vezető, majd oktatási dékánhelyettes, végül dékán.
Sokat tervezett, elsősorban feleségével együtt; legelső terve is így született: egy kedves kis ikernyaraló Balatonfenyvesen. Épületszerkezeti szaktervezőként elsőként Nagy Lászlóval, az Astoria sarkán lévő East-West Center (Zalavári Lajos) szerkezettervezési munkálataiban vett részt. Ezt követette a 90-es évek elején a Budapestre tervezett expo Turányi Gábor-féle magyar pavilonja. Egyre jobban beletanult a szaktanácsadó, szaktervező szerepkörbe, itt találta meg igazán a helyét. Sokan úgy gondolják, hogy ez egy mechanikus feldolgozó munka, ám ha az ember igazán ismeri az építészeket, a gondolkodásmódjukat, sokat tud nekik segíteni, alkotó módon tud velük együtt dolgozni. Büszke Turányi Gábor egyik megnyilatkozására: „Ha olyan szigeteléstervet akar csinálni, ami egészen biztosan megfelel a német irányelveknek, akkor Horváth Sándort hívja szaktanács-adónak, ha olyan házat akar, amilyet ő szeretne, akkor Becker Gábort.” Sok jó hazai tervezővel dolgozott együtt, ami ma hiányzik neki. Mostanában kevesebb megbízást vállal, időhiány, illetve a tervezők kevesebb munkája miatt. A hallgatók először a Bevezetés az Épületszerkezettanba c. tárgy óráin találkozhatnak vele. Nagyon fontosnak tartja ezt a tárgyat, mivel a frissen beiratkozott, nyitott fiatalokat elsőként ismertetheti meg a szakma alapvető információival. 15 éve tanítja a nyílászárókat, ennek folyománya-ként pedig 11 éve választható tárgyként oktatja az Üvegszerkezeteket. Az üveg mellett ökologikus jellegű feladatokkal is foglalkozik. Szinte az épületszerkezettan minden területével foglalkozott, legyen szó akár hőszigetelésről, akár utólagos víz-szigetelésről. Nyolc évet töltött az Építéstudományi Intézetben kutató-szerkezetfejlesztő munkával. Itt elsősorban az utólagos és fokozott hőszigetelésekkel, a teljesítmény-elvnek az építésben való alkalmazásával, szerkezet-tervezési és értékelési módszerekkel foglalkozott. Sokáig szeretne még tanítani, és szakmáját, az épületszerkezeti tervezést gyakorolni. Abban bízik, hogy az oktatásban még sok megoldandó feladat vár rá. Ezek közül az ökologikus szemlélet oktatásunkba való integrálását tartja az egyik legfontosabbnak. Egyik eszköze a szimulációs programok használata, amiknek oktatására reménye szerint már ősztől lehetőség lesz. Az Ábrázoló Tanszék 2. emeletre költözése során három új számítógépes terem kialakítását tervezik – főként alapítványi forrásból – ahol e programok segítségével sajátíthatják el a hallgatók a fenntartható építészet eszközeit.
Szerencsésnek érzi magát, mert hivatása és a hobbija egybeesik, nagyon szeret a szakmával, az oktatással, az emberekkel foglalkozni. De van valódi hobbija is: a zene és a fotózás. Csellózott és basszusgitározott, játszott rockzenekarban és szimfonikus zenekarban is. Fantasztikus élményeket és sok zenész barátot köszönhet ennek. Fotóival fiatalabb korában pályázatokon, kiállításokon vett részt. Bár erre is sokkal kevesebb ideje jut, ezt máig szívesen űzi. Kevesen tudják, hogy az előadásai előtt és után felvetített természetfotók mind saját felvételei, legyen az egy egzotikus virág makro fotója, vagy a Grand Canyonban készített légi felvétel.