Az utóbbi években a beton reneszánszát éli mind az építészet és belsőépítészet, mind a szabadtéri építészet terén. A látszóbeton mint fogalom Magyarországon nem régen került be a köztudatba, habár a gyakorlatban már az ezredfordulón elkezdődött az anyag újraértelmezése. Azt mindannyian tudjuk, hogy az építészeknek mi a véleménye a témában: a modern építészet egyik alapja, ráadásul egyszerűen előállítható építőanyagként, így fenntarthatósági szempontból is megfelelő. További előnye, hogy nem kell drága és gyorsan amortizálódó burkolóanyagokkal lefedni. Vajon a látszóbeton tényleg csak az építészek kedvence lenne?
A kérdéskör alapos megvizsgálásához igyekeztem minél több korosztály, illetve különböző foglalkozású emberek véleményét is megismerni a témát illetően. Nagy részük „látszóbeton-gyűlölőnek” vallotta magát, de voltak olyanok is, akik pozitívan viszonyultak a kérdéshez.
Alapvetően elmondható, hogy az emberek nem értik, mi ez a hirtelen jött őrület. „Értem én, hogy ez a szakma egyik nagy ismeretterjesztési lehetősége, hogy az embereknek meg akarják mutatni, hogy milyen szép (is lehetne) a látszóbeton, nekem azonban akkor sem tetszik.” Úgy gondolják, hogy a csupasz betonfelületek rondák és csak pincehelyiségekben, börtönökben, duzzasztógátakon kéne használni. Vannak radikálisabban gondolkodók is, akik szerint csak koncentrációs táborba meg horrorfilmekbe való. A válaszadók nagy része a látszóbetonhoz olyan jelzőket társított, mint: barátságtalan, hideg, rideg, zord, természetellenes, lakásra alkalmatlan. „Egy szép kőburkolathoz képest egy ilyen látszóbeton csak a szegény, csúnya, vidéki rokon szerepében tetszeleghet.”
„Abban teljesen biztos vagyok, hogyha húsz éve valaki lerakott volna egy nyers betonkockát egy villamosmegállóba, akkor azt körberöhögik, ma viszont mindenki elájul.” Valóban ennyit változott volna a világ? Szerintem a technológia változott sokat, viszont az emberek gondolkodásmódja nem igazán. A harminc év felettiekről elmondható, hogy egybehangzóan negatív véleményük van a látszóbeton felületekről. Ha belegondolunk, ebben nincs is semmi meglepő, hiszen ők a szocializmusban, panellakásokban nőttek fel. Számukra a beton nem más, mint nyomasztó, sivár anyag, semmi emberit, semmi szerethetőt nem találnak benne. A nyomor, a szűkösség és a bezártság jelképe.
Egy-két ember szerint az elképzelés jó, a megvalósítás viszont annál kevésbé. „Valószínűleg valami olyan őszinte felület létrehozása volt a cél, amely láttatni engedi az anyag tulajdonságait, és nem próbál meg másnak látszani, mint ami. Az eredményről elég annyit mondani, hogy néha az őszinteségből is megárt a sok.” Szerintem a panellakások építésénél is megvolt a jó szándék (természetes kollektivizálódás) és a maguk idejében ez tűnt a legelfogadhatóbb megoldásnak, de a mai világ emberének már közel sem ez lenne a legjobb.
Természetesen akadnak pozitív véleménnyel bíró emberek is a látszóbetonnal kapcsolatban. „Esztétikus építőanyagnak tartom a megfelelő minőségű látszóbetont, nem véletlenül terjedt el a világban.” Persze az is meghatározó, hogy milyen környezetben jelenik meg ez a felület, például a négyes metró megállóit kifejezetten esztétikusaknak találták. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a betonból szinte bármilyen geometriai forma létrehozható. Akik így gondolkodnak, azt is leszögezik, hogy nem is az anyag, hanem inkább a kompozíció miatt viszonyulnak pozitívan a látszóbetonhoz. Egy gépészmérnök is interjúalanyaim egyike volt, aki, bár nem tartozik a laikusok körébe, nem is kifejezetten szakmabeli. Véleménye szerint nem feltétlenül indokolt a használata. Ezen kívül úgy gondolja, hogy egyrészt a Magyarországon használt beton minősége sok esetben nem alkalmas arra, hogy esztétikai minőséget adjon egy építménynek, másrészt pedig ennél sokkal filigránabb szerkezetek is vannak a világon, például acélból.
Véleményem szerint a látszóbeton felületek egyre fontosabb designelemei akár középületeknek, akár családi házaknak is. Ehhez persze elengedhetetlen a minőségi betonon túl a korszerű zsalutechnológia alkalmazása is, valamint ne feledkezzünk el a környezettudatosságról sem! A XXI. század egyik központi témája a környezet védelme, és ebből a szempontból kifejezetten előnyös a látszóbeton alkalmazása, hiszen napjainkban már a különböző zsalurendszerek is többszörösen újrahasznosíthatóak. Mindezek mellett személyes tapasztalataim is vannak a látszóbetonnal kapcsolatban, ugyanis életem első tizennyolc évét panellakásban élve töltöttem el, és bár nem mondanám, hogy kényelmesen elfértünk volna öten egy hatvan négyzetméteres „blokkban”, mégsem viszonyulok negatívan a betonhoz. Ebben valószínűleg annak is szerepe van, hogy az ember fiatalkorában másképp látja a dolgokat, mint felnőtt fejjel.
Összességében megállapítható, hogy a laikusok kétharmada szerint a látszóbeton nem esztétikus (az ő szavaikkal élve „ronda”), egyharmaduk szerint azonban jó megoldás, az építészek nagy része pedig pozitívan viszonyul a témához (persze azért közülük is sokan feltételekhez kötik elfogadásukat). S hogy mi lesz tíz, húsz, ötven év múlva? Erre az egyik legegyszerűbb példa talán a Párizs szívében lévő Eiffel-torony lehet, mely bár nem látszóbetonból készült, társadalmi megítélése korántsem volt zökkenőmentes. Megépítése ellen a lakosokon kívül írók, festők, szobrászok és építészek tiltakoztak, haszontalannak és otrombának tartották azt, idővel viszont Párizs jelképévé vált és az eleinte tiltakozók is megszerették az építményt. Nem elképzelhetetlen tehát, hogy évekkel, évtizedekkel később a látszóbeton is hasonló „sorsra jut” Magyarországon.
