interjú Bakos Bálinttal, karunk hatodéves hallgatójával
Ha helyesek az információim jelenleg Dubaiban dolgozol. Mesélj kérlek, hogyan kerültél oda, hogy sikerült pont ott munkát találnod?
A történet ott kezdődött, hogy kaptam egy delfti Erasmus helyet idén tavaszra. Sajnos a rotterdami élet anyagi szükségletei kevéssé vannak összhangban az Erasmus által nyújtott apanázzsal, így hát alternatívákat kerestem. Az a bizonyos szikra egy tavaly novemberi konferencián jött, ahol egy dubai tanácsadó cég magyar származású tulajdonosa beszélt. Arra nem emlékszem, hogy miről volt szó, de amikor kijöttem már tudtam, hogy tavaszra Dubaiban a helyem. Másnap írtam is egy szép levelet, amit néhány angol telefonos interjú és teszt követett, majd két hét múlva a kezemben volt a szerződés. Három igazán fontos szempontom van mostanában amikor külföldi munkáról,tanulásról van szó: világlátás, szakmai fejlődés és végül pénzkereseti lehetőség. Ezúttal mindhárom szempontból jobbnak ítéltem Dubait Hollandiánál, ezért aláírtam és most itt vagyok.
Más külföldi munka tapasztalataid is vannak már?
Volt alkalmam korábban az USA-ban és Vietnámban is dolgozni. Ahogy a tervezésben, úgy az életben is nagyon jó néha hátralépni kettőt, tartani egy pihenőt és frissen visszatérve folytatni a dolgokat. Ezek az utazások nekem gyakorlatilag ezt jelentik. Azt gondolom, hogy nagyon szerencsés szakma a miénk, hiszen olyan tudást és szemléletet kapunk, ami bárhol a világon hasznos és szükséges. Így tehát a kapu nyitva áll, hogy a munkánk által ismerjük meg a világot.
Biztos nehéz volt itthonról megszervezni a szállást és a kinti élethez szükséges dolgokat. Volt segítséged, vagy mindent magadnak kellett megoldanod?
Gyakorlatilag a cég intézte a papírmunkát, vízumot, letelepedési engedélyt és szállást az első hónapra… szóval könnyű dolgom volt. Ennek ellenére a lakáskeresés feladta a leckét. Egyrészt iszonyatosan magasak az itteni bérleti árak, másrészt a nagy kereslet miatt nem könnyű megcsípni a jó helyeket. Dubai lakosságának nagy része számára úgy válik megfizethetővé a szállás, hogy többen bérelnek közös szobát. A „többen” alatt pedig akár 8 embert is értek. Ez valami olyasmi, mint a Vásárhelyi koli, csak emeletes ágyakkal.
Hol sikerült lakást találnod?
Szobát bérelek az irodánktól 3 percre egy belvárosi toronyházban. Ez az opció drága, de cserébe minden közel van, és reggel sokáig lehet aludni. A másik népszerű lehetőség, hogy kiköltözöl a külső kerületekbe, jóval kevesebbet fizetsz és kocsival jársz mindenhova.
Hamar sikerült megszokni az új a környezetet? Volt segítséged a beilleszkedésben vagy magadra voltál utalva?
Nagyon könnyű volt a „beilleszkedés”. Hosszabb távollét eseten az első egy hónap mindig nagyon intenziv és izgalmas. Tulajdonképpen ebben az időszakban „kerül le a lepel a menyasszonyról”. Minden nap új emberek, új helyek, új meglepetések. Amennyiben a „vőlegénynek” szerencséje van, az első meglepetések sorozatát követően nem veszíti el az érdeklődését. Sőt! Ebben a kontextusban én szerencsés vőlegénynek számítok, mert kis idő alatt a fantasztikus kollégáimon túl sok emberrel kerültem kapcsolatba és viszonylag sok helyet felfedezhettem.
Milyen maga a munka? Vannak eltérések a hazai építész szakma és az ottani között?
Fantasztikus. Mindig érdekelt, hogy milyen lehet építészeti gigaprojekteken dolgozni. Ez a kíváncsiság ilyen léptékben az építészeten túl sokkal inkább a projektszervezésre és az együttdolgozás módszertanára vonatkozik.
A cégünk tanácsadóként homlokzatok-, üvegszerkezetek-, függönyfalak tervezésével foglalkozik. Annak ellenére, hogy később nem ezzel akarok foglalkozni, nagyon jól jön némi gyakorlat ebben az irányban is. Másrészt tanácsadóként lehetőségünk van párhuzamosan több építészirodával együtt dolgozni, betekintést nyerni a munkájukba. Külön élmény, hogy híres cégek projektjein is dolgozunk, mint például a SOM, Zaha Hadid Architects, vagy Adrian Smith+Gordon Gill.
Az otthoni és az itteni építész szakmát nem könnyű összehasonlítani, mert a lépték, a szabályozási háttér, az épített környezet és a piaci szereplők teljesen különböznek. Dubai az elmúlt néhány évtizedben olyan növekedést, iparosodást és gazdasági fejlődést produkált, amihez hasonlót csak itt a Perzsa-öböl környékén és Kelet-Ázsiában lehet látni. Európának ugyanerre a boom-ra volt 100-200 éve, ki tudott alakulni egy érett rétegződés. Most pedig van egy nagyon komoly örökségünk és magas szintű felhalmozott tudásunk, amellyel jól vagy kevésbé jól gazdálkodhatunk. Dubai legrégebbi épülete 100 éves és az épületek túlnyomó többsége az utóbbi 30 évben épült. Az itt létrejövő hatalmas tornyok sokkal inkább a mának állítanak emléket, mintsem bármihez próbálnának idomulni.
Mind az otthoni, mind az itteni építész létnek megvannak az előnyei, hátrányai és kihívásai. Én személy szerint mindkettőt nagyon izgalmasnak találom.
Mi konkrétan a feladatod, munkaköröd az irodában?
A titulusom „Facade Designer”, a munkám épszerk-építész határterület, amolyan architectural engineering. A projektekben gyakorlatilag mi találjuk ki a homlokzatot, mi írjuk a specifikációkat, mi javasolunk beszállítókat, és természetesen mi hozzuk a végleges megoldásokat részlettervi léptékig. Szerencsére van terepmunka is, például nemrég elég sok időt töltöttem 100 m magasan egy mozgóállványon acél tartószerkezetek ellenőrzésével. Annak ellenére, hogy újonc vagyok szerencsére önállóságot és gondolkodást igénylő feladatokat kapok.
Milyenek a munkatársaid? Könnyen kijössz velük?
A munka, mint emberek közössége szintén nagy élmény. Összesen 10-en vagyunk, azonban mindenki más országból és más háttérrel, így a nagy közös ebédeken vagy barbecue partikon mindig van miről mesélni egymásnak. Általában 10 fős merítésből már akadnak nehéz emberek. Szerencsére köztünk nincs ilyen, mindenki nyitott és pozitívan látja a világot.
Úgy gondolom sokan „félünk” az ottani kultúrától, nagyon idegen nekünk. Tényleg olyan ijesztő minden, mint ahogy a hírekben látjuk?
Dubai nagyon különbözik az „igazi” arab világtól, de még a többi emirátustól is. Egy amerikai ismerősöm egyszer úgy nevezte, hogy „Middle East Light”. Ez elég találó, ugyanis azzal párhuzamosan, hogy bevételek 95%-a szolgáltatásokból, kereskedelemből és turizmusból származik, nagyon sokat nyitottak a nyugati kultúra felé. Én is sok mindent olvastam mielőtt idejöttem, de a gyakorlat szerencsére pozitív meglepetéseket tartogatott. Természetesen sok eltérő szokás van, ami az európai lazasághoz mérten inkább furcsa, de ugyanakkor sok minden példaértékű lehet a számunkra. Én szeretek az utóbbiakra koncentrálni.
Mi az, ami neked a legfurcsább a kinti életben?
Valószínűleg az a legfurcsább, hogy nem furcsa. Van egy teóriám Dubairól. Itt különböző méretű dobozok vannak. Közepes doboz a lakás, kicsi doboz az autó, nagy doboz az iroda és gigászi doboz a „shopping mall”. Minden doboz légkondicionált. Az embereknek itt mintha az lenne a célja, hogy egyik doboztól a másikig minél rövidebb úton eljussanak. Ez elég fura, habár még fogalmam sincs arról, hogy milyen, amikor itt 50 fok van. Ma például egész nap esett az eső. Mint megtudtam, ilyen évekkel ezelőtt fordult elő utoljára. A Ramadan hónapjáról szintén érdekes dolgokat mesélnek. Akkor többek között nem szabad nyilvános helyen enni, inni, dohányozni, és mellesleg minden zárva van.
Képek: Bakos Bálint és Pinterest
