Interjú Pék Johannával, az év OHV-díjas oktatójával

Interjú Pék Johannával, az év OHV-díjas oktatójával

"állandóan tele vagyok ötletekkel"
Interjú Pék Johannával, az év oktatójával

 

Kari Papír: A Tanárnő folyamatosan kapja a hallgatói elismeréseket, nemcsak a HK-díjai kapcsán, de előző félévben az OHV rangsora alapján az egyetem ötödik legjobb oktatójává is választották. Hogy érzi, mivel vívta ki a hallgatóság ilyen mértékű szimpátiáját?

Pék Johanna: Egyrészt, fogalmam sincs, ugyanis a saját óráimban és tananyagaimban folyton találok valami javítanivalót. Másrészt, ha mégis válaszolni kell erre a kérdésre, talán éppen ezt az igyekezetet látják a hallgatók. Itt módom nyílik rá, ezért szeretném megköszönni mindenkinek, aki vette és veszi a fáradtságot, hogy az OHV-n keresztül visszajelzést adjon a kollégáimnak és nekem. Sokat tanulunk ezekből, különösen a szöveges értékelésekből.

Dékán, adjunktus és doktorandusz is az idei OHV előkelő helyein ...

KP: Sokaknak komoly kihívást okoznak az Ábrázoló geometria tárgyak, így gyakran nem tartoznak a kedvencek közé. Mi a véleménye, hogyan lehet ezeket közelebb hozni a hallgatókhoz?

PJ: Tisztában vagyok azzal, hogy az ábrázoló geometria a legtöbb hallgatónak gondot okoz az elején, sokszor a teljes féléven át. Ez egy tipikusan olyan tantárgy, ami hirtelen, egyszer csak „leesik” a hallgatónak, addig pedig kicsit frusztráló. A cél, hogy ez a pillanat minél hamarabb, már szeptemberben eljöjjön. 

A geometriát a mai, számítógépes programokkal teli világban már nem nehéz közelebb hozni az elsősökhöz. Például, az angol nyelvű Geometrical Constructions 1-2. tantárgyak esetében már két éve a GeoGebra nevű programmal segítem a hallgatóimat, hogy a geometriai összefüggéseket megértsék. Korábban a Neptunon, most már a Moodle-ön keresztül küldtem nekik mozgatható, interaktív ábrákat. Ezek a fájlok az előadásokat is segítették, a táblai rajzaimat rendszeresen ezekkel egészítettem ki. Voltak hallgatók, akik a tabletjükön nyitották meg ezeket a fájlokat, és velem párhuzamosan nézték és mozgatták az egyes szerkesztésekben lévő pontokat, egyeneseket. Véleményem szerint ez a módszer bármilyen geometriai tárgynál működőképes.

 

KP: Az új Ábrázoló Geometria-segédlet sok hallgató számára könnyítette meg a tárgy elsajátítását. Vannak még hasonló, hiánypótló ötletei?

PJ: Nagyon fontos visszajelzés számomra/számunka, hogy a Strommer tanár úrral írt alapozó jegyzetünket hasznosnak találják a hallgatók, az eredeti célja ugyanis az volt, hogy a leendő építész hallgatóknak betekintést nyújtson az egyetemi ábrázoló geometriába. 

Állandóan tele vagyok ötletekkel, és „jegyzetírós” típusnak tartom magam. Bármilyen tananyag megírása egy nehéz, mégis izgalmas, kreatív folyamat, tele kötöttséggel és szabadsággal, kérdésekkel és döntésekkel. Szeretnék egy tematikájában és megvalósításában is modernebb, a jelenlegi igényekhez jobban igazodó segédanyagot írni, az őszi és a tavaszi geometria tantárgyunkhoz.

 

KP: Mit gondol, fontos, hogy az egyetemi oktatók egyben jó pedagógusok is legyenek?

PJ: Abszolút. Az egyetem felsőoktatási intézmény, amelynek egyik fő feladata – a nevében is benne van – az oktatás. Egy jó tanár segít a tananyag elsajátításában, rávilágít az összefüggésekre, és gondoskodik a tudományos utánpótlásról. A tömegképzés miatt a tehetségek kiemelése és a lemaradók támogatása nehéz feladat, de az előadók, gyakorlatvezetők és konzulensek összehangolt munkájával nem lehetetlen. 

Az egy másik kérdés, hogy vajon ehhez szükséges-e tanári végzettség is. Tanáremberként illő lenne igennel válaszolnom, de azért ennél árnyaltabb a probléma. Véleményem szerint ez kicsit olyan, mint az énekesi pálya. Van, aki előképzettség nélkül is csodálatosan énekel, míg a kevésbé tehetséges társa sok-sok évnyi tanulás után is csupán középszerű előadóvá válik. 

 

KP: Milyen nehézségekkel kellett szembenéznie a távoktatás során? Mennyire volt nehéz az átállás?

PJ: Kicsit olyan volt, mint egy kirándulás, amire nem szerettem volna elmenni.  Szerencsére általában gyorsan tudok alkalmazkodni egy új helyzethez, így nem okozott különösebb problémát az átállás. A tanszék belső és külsős gyakorlatvezetői csapatmunkában felosztották egymás között a feladatokat, hiszen az ábrázoló geometria oktatásához rengeteg plusz anyagot kellett elkészítenünk. Néha a „frontvonalban”, néha a csendes háttérben szorgoskodtunk. Örömmel hallottuk, hogy a munkánkra pozitív visszajelzéseket kaptunk.

Az órák megtartása módszertanilag és lelkileg viszont számomra nehéz volt. Nyersen fogalmazok, de egy kamerába beszélni és klikkelgetni egy fájlt távol áll attól, amit tanításnak nevezek. Elképesztően hiányzott a hallgatói visszajelzés, az interakció, a kérdések és hozzászólások – minden, ami egy tanórát élővé és hasznossá tesz. Természetesen érkeztek kérdések az óra folyamán, de lényegesen bátortalanabb egy hallgató, ha tudja, hogy az észrevételei rögzítésre kerülnek a videóban. A hagyományos óráimon minden lépésnél figyelem a hallgatók reakcióját: értik-e vagy sem az adott gondolatot, folytathatom-e a szerkesztést, lemaradt-e valaki, jön-e érdekes hozzászólás vagy ötlet. Röviden: 90 percig folyamatosan aszerint alakítom a magyarázataimat, amit éppen az adott órán és az adott csapattal tapasztalok. Ezt nagyon hiányzott, mert számomra ez a különleges, kreatív, folyton változó és nagyon élő „párbeszéd” a tanítás.

Léber Lilien
 

 
A Hallgatói Képviselet évente az alábbi díjakat ítéli oda a Kar oktatóinak a hallgatói szavazatok alapján: Év előadója, Év gyakorlatvezetője, Év konzulense. Az elmúlt egy éves OHV-értékelések összesítése alapján kerül odaítélésre az Év oktatója/OHV-díj, valamint a HK saját döntése alapján a kimagasló szakmai, tudományos, közéleti tevékenységet nyújtott hallgatóknak az Év hallgatója díjat adja át évről évre. A díjaknak archívumát ITT tekinthetitek meg.
 
Ezúton is gratulálunk az idei díjazottaknak az elismeréshez!
 
 
 
 
Böröndy Júlia
főszerkesztő