Interjú Domokos Gáborral, az év előadójával

Interjú Domokos Gáborral, az év előadójával

"minden előadás megismételhetetlen"
Interjú Dr. Domokos Gáborral, az év előadójával

 

Kari Papír: A hallgatók már korábbi években is kitüntették ezzel a díjjal (2004, 2014). Számított az újbóli elismerésre?

Domokos Gábor: Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy az év előadója címmel tüntettek ki. Eszembe sem jutott, hogy engem fognak választani, nagyon örültem most is és korábban is ennek az elismerésnek. Azt pedig különösen szívesen láttam, hogy Csicsely Ágnes tanárnővel együtt szavaztak meg, mert őt elkötelezett oktatónak ismerem és nagyon sokra becsülöm. Sokat tanítottunk egy csapatban, így vele együtt kitüntetést kapni nagyszerű érzés.

portrait

KP: Tanár Úr nevét világszerte megismerték a Gömböcnek köszönhetően, ettől függetlenül töretlen lelkesedéssel és türelemmel vezeti be a hallgatókat a szilárdságtan elméletébe. Miből merít inspirációt az oktatáshoz?

DG: Ezek független dolgok: az oktatás nem a kutatást pótló tevékenység. Nekem az inspirációt mindig az adja, hogy érdeklődő, gondolkodó embereket látok, ez pedig független attól, hogy éppen jól vagy rosszul megy-e a kutatás. Látom azt, hogy az évfolyamnak mindig van egy része, aki meg szeretne tanulni gondolkozni - mellesleg persze megtanítjuk nekik a szilárdságtant is. Sok kiváló, tehetséges hallgatónk van, ők azonban vélhetően nagyon más körülmények között tanulnak, mint ahogy annak idején a mi generációnk tanult. Ha ennek dacára meg tudom találni a közös hangot egy társasággal, amelynek helyzetét csak részben ismerem, az számomra örömteli és kifejezetten inspirál. 

 

KP: Hogyan készül fel az előadásaira?

DG: Minden alkalommal leülök és  lerajzolom, leírom egy füzetbe az előadás teljes, részletes anyagát, anélkül azonban, hogy bármit megnéznék. Ez az anyag így mindig egy kicsit más: megesik, hogy pontatlanul emlékszem az előzményekre, és mindig próbálok meríteni a hallgatók előzőleg feltett kérdéseiből is. Ha egyszer papírra tudom vetni, akkor remélhetem, hogy a táblára is fel fogom tudni írni. Az, hogy nagyjából emlékszem valamire, az messze nem elég. Ha a fenti módon nem készülök fel alaposan - hiába tűnik úgy, hogy én ezt sokadszor mondom el - abban a pillanatban, amikor a táblához érek, azonnal szembesülök azzal, hogy nem értem eléggé. A készülés abban is segít, hogy frissebbé tegyem a tananyagot, mivel minden évben kicsit újra írom az egészet. Ezeket az irományokat utána kidobom, mivel csak az adott előadásnak, az adott napnak szólnak. De így lesz minden előadás megismételhetetlen.

 

KP: A szilárdságtan tárgyak nem tartoznak az építészképzés legegyszerűbb tárgyai közé, sok hallgató mumusként tekint rájuk. Mi a véleménye, hogyan lehetne szélesebb körrel megszerettetni őket?

DG: Azt hiszem, hogy ennek nem kellene feltétlenül így lennie. Ha a hallgató hisz benne, hogy ezek a tárgyak segítenek neki abban, hogy jobb építész legyen, akkor nem fog mumusként tekinteni rájuk. Véleményem szerint az egyetem fő feladata nem az ismeretanyag átadása, hanem a gondolkodás megtanítása volna. A fegyelmezett, pontos gondolkodás elsajátításában pedig ezek a tárgyak segítenek. Jó lenne, ha ezt a fajta gondolkodásmódot, ami az élet minden területén, így az építészetben is nélkülözhetetlen, és amit kollégáimmal próbálunk átadni, a hallgatók a gondolkodó emberré válás részeként el tudnák fogadni - ekkor népszerűbbek lennének a tárgyaink is.

Természetesen ez rajtunk is, de nem csak rajtunk múlik. Az építészképzés nagyon összetett, és az a kép alakulhat ki hallgatókban, hogy hierarchikus a felépítése: van a csúcson egy „főtudomány” és ennek vannak „altudományai”. Ám ez távolról sem ilyen egyszerű módon szervezett tudásanyag, az építészet részei több helyen,  több relációban találkoznak, mint azt talán első ránézésre gondolnánk. Az építészetben úgy tűnhet, hogy az egyik oldalon vannak a művészek, a másik oldalon pedig a mérnökök. A valóság ennél (szerencsére) sokkal bonyolultabb: például a tér kitöltésével kapcsolatos kutatásaink – melyek kapcsolódnak ugyan a mechanikához is, de inkább geometriai jellegűek - sokkal közelebb áll a karon oktatott építészet művészeti, vagy akár történeti oldalához, mint a mérnöki vonalhoz. Ezen kutatás keretében foglalkozunk például mozaikokkal, amelyek a tér vizuális és építészeti megértésének alapvető elemei. Több, más tanszéken dolgozó kollégám osztja a véleményemet, mely szerint, ha a tárgyakat egymáshoz közelebb tudnánk hozni, akkor nem csak a szilárdságtant tudnánk népszerűbbé tenni. Sok más kutatás is folyik tanszékünkön, melyek az építészet különböző részeit érintik.  A TDK munkán és a kiválósági diplomán keresztül most is van lehetőség arra, hogy ezekkel, és az építészet ezekhez kapcsolódó területeivel megismerkedjenek a legjobb hallgatók.  Ha azonban ezek a témák megjelenhetnének tantárgyak keretein belül is, az nagy előnyt jelenthetne a képzés egészére nézve, sok építészképzésnek ugyanis nincs ilyen egzakt lába. Pozitív példaként megemlíteném, hogy Balázs Mihály tanár úrral tartottam több közös előadást térformálásról, talán ilyen irányba kéne haladnunk, így kéne közelítenünk egymáshoz az egyes tantárgyakat, ebből a hallgatók sokat nyerhetnének.

 

KP: Milyen nehézségekkel kellett szembenéznie a távoktatás során? Mennyire volt nehéz az átállás?

DG: Azt gondolom, hogy nem csak nekünk, de a hallgatóknak is sok, igen súlyos nehézséggel kellett szembenézniük: ez egy szinte lehetetlen félév volt. Biztos, hogy nem tudtuk jól megoldani a feladatot, de úgy gondolom, hogy ez egy megoldhatatlan feladat volt. A legnagyobb problémának a személyes kapcsolat hiányát éreztem. A beszélgetést nem lehet emaillel, az előadást nem lehet videóval helyettesíteni. Pontosan azért, mert gondolkozni tanítunk. Fontosnak tartottam, hogy előadásvideókat készítsek. Minden alkalommal leültem, és végig gondoltam az egyes előadások egészét, de ebben a helyzetben sokkal nehezebb volt. Egyrészt tömöríteni kellett az anyagot, másrészt, ha „élőben” elront valamit az ember, akkor letörli, javítja és folytatja a magyarázatot. A videókon ennél sokkal precízebbnek kellett lennem. Szerettem volna, ha azt látják, nem olvasom, hanem a fejemben rendezett módon van elraktározva a teljes tananyag, ezért sokat kellett készülnöm.

De nem ez jelentette a problémát. Nekem a legfontosabb, hogy a hallgatók hogyan reagálnak, mit mondanak – most nem kaptam azonnal visszajelzést, nem tudtam pontokat adni, kérdezni. Sok hallgató írt ugyan emailt, ezekre próbáltam is válaszolni, de ilyen módon érdemben nem lehet oktatni. A nehéz helyzet ellenére nagyon örülök, hogy az évfolyam partner volt. Remélem, erre a félévre úgy fogunk emlékezni, hogy nehéz volt tanulni és tanítani, kicsit könnyebb volt talán átmenni, és nem pedig úgy, hogy feladtuk és csaltunk. Oktatói részről is lehet csalni: kiadott, viszont nem oktatott „segédletekkel”; az ifjúság pedig ugye végtelenül leleményes. Azt látom azonban, hogy a hallgatók többsége valóban igyekezett, és remélem, hogy a Csicsely tanárnőnek és jómagamnak megszavazott díj tanszékünk igyekezetét is tükrözi.

Nagy Klaudia
 

 
A Hallgatói Képviselet évente az alábbi díjakat ítéli oda a Kar oktatóinak a hallgatói szavazatok alapján: Év előadója, Év gyakorlatvezetője, Év konzulense. Az elmúlt egy éves OHV-értékelések összesítése alapján kerül odaítélésre az Év oktatója/OHV-díj, valamint a HK saját döntése alapján a kimagasló szakmai, tudományos, közéleti tevékenységet nyújtott hallgatóknak az Év hallgatója díjat adja át évről évre. A díjaknak archívumát ITT tekinthetitek meg.
 
Ezúton is gratulálunk az idei díjazottaknak az elismeréshez!
 
kép forrása: www.iit.bme.hu/~domokos
 
 
 
Böröndy Júlia
főszerkesztő