SZÍNHÁZ MA
Napjainkban mindent készen kapunk. A technológia vívmányainak köszönhetően nincs más dolgunk, mint bekapcsolni egy filmet, hátradőlni, és élvezni, ahogy az szinte minden érzékszervünket egyidőben stimulálja. Adott a kép, a hang, a valóságot megelevenítő effektusok, nekünk pedig már hozzá sem kell tennünk semmit, hiszen ez egy olyan készétel, amit még csak meg sem kell melegíteni fogyasztás előtt. És ha nem tetszik? Megállítjuk, letöltünk egy másikat, sőt, másik hármat, hogy bővebb legyen a választék.
Mi történik ezalatt a színházzal? Számos kihívással kell megküzdenie. Legyen szó a fent említett problémakörről, a piacon egyre nagyobb számban megjelenő kulturális intézményről és az ezek által indukált versenyhelyzetről, vagy arról, ahogy a számítógépes világ térnyerése következményeképp a fiatalság figyelme az ingerekben gazdagabb tevékenységek (játékok, social media) felé terelődik inkább. Azt, hogy hogyan marad egy színház ilyen körülmények között is versenyképes, a MU színháznál tett látogatásom során Erős Balázzsal, a színház művészeti vezetőjével boncolgattuk.
Az internet mint vetélytárs
Az internet és világa nemcsak az könyvolvasás számára jelent konkurenciát, de a színháznak is. A mai gyerekeket egészen kiskoruktól fogva izgalmasabbnál izgalmasabb akusztikus és vizuális ingerek érik a számítógépes játékokon, filmeken, videókon keresztül. Ezek után nem meglepő, ha egy folyószöveg olvasását, mely illusztrációkat sem tartalmaz, minőségbeli visszaesésnek élnek meg. “Teljesen máshol tartanak vizuális világban” - hasonlítja össze őket más generációkkal Erős Balázs. Emellett nehezen tudnak azonosulni a helyzettel, hogy a színház egyoldalú kommunikáció. Nincs lehetőség hozzászólni, visszajelezni - ahogy azt az internet világában bármikor megtehetik -, csupán a végén a taps, ami után mindenki feláll, hazamegy.
A fiatalság csökkenő érdeklődése
Aki megfordul időnként színházi előadáson, észreveheti, hogy milyen kis számban képviselteti magát a harminc év alatti korosztály a nézőközönségben. Habár a tendencia egyelőre statisztikákkal nem igazolt, mindenképp érzékelhető folyamat.
Ahogy a frontális oktatás, úgy a színház sem köti le a fiatalabb generációkat, legfőképp statikussága miatt - órákon keresztül nyugton ülni és egy dologra figyelni nem könnyű azok számára, akik ahhoz szoktak, hogy érdektelen tartalmak esetén csak tovább görgetnek a telefon képernyőjén. De hogyan lehet mégis megragadni és fenntartani azt a könnyen elillanó érdeklődést?
A MU színház több megoldást is alkalmaz az ifjúság bevonására, olyan kommunikációs csatornákat teremtenek, ahol lehetőség nyílik az aktív részvételre, kreativitás megcsillantására és közvetlen visszacsatolásra. Ennek egyik eszköze az interaktív előadás, mely bár távol esik a megszokottól, a tapasztalatok alapján a fiatalok mégis gyorsan és könnyen fel tudnak benne oldódni. A hagyományos előadásokkal szemben a nézők itt nem csupán nézők, hanem bekapcsolódhatnak a történésekbe, sőt, befolyásolhatják is azok menetét bizonyos mértékben. Fontos, hogy személyesnek érezzék, meg legyenek szólítva, és lássák, itt számít a véleményük.
A MU innovatív szemlélete nem csak ebben ütközik ki. Sokat építenek az Erős Balázs által csak “AHA-élményként” hivatkozott jelenségre - tehát, hogy a néző értelmezni tudja, amit látott. Ha úgy áll fel a székéből, hogy nem értette a darabot, az frusztrációt okoz benne, és nem fog újra visszajönni. Erre adnak kézenfekvő választ a tantermi előadások és feldolgozó beszélgetések, vagyis a darab utáni moderált diskurzus a színészekkel, rendezővel, megteremtve a fórumot a közvetlen kérdezésre, tapson túli kommunikációra.
Kulturális túlkínálat
A színháznak napjainkban nem csupán a fiatalok elfordulása okoz kihívást, a budapesti művészeti intézményeknek a kulturális túlkínálat adta “konkurenciákkal” is meg kell küzdeni. “Elmehetsz a MÜPÁ-ba egy koncertre, a Trafóba egy kortárs táncelőadásra, ezek mellett pedig ott van más típusú helyettesítő termékként például a gasztronómia vagy a mozi. Egyszerűen annyira sok lehetőséged van, hogyha elmész színházba, és nem tetszik, van még vagy harminc másik lehetőséged, amit választhatsz helyette” - hangzik el a MU színház közösségi kávézójában ülve. Ezek mellett a feltételek mellett fontos odafigyelni a folyamatos minőségre, és bizony ki kell tapasztalni a színház törzsközönségének ízlését, melyhez jó megérzésekre is szükség van. Ha ez nem működik, a közönség elpártol, és új nézőket kell bevonzani, ami a kulturális túlkínálat miatt szintén nem egyszerű.
Megoldás? A közösség bevonása
Erős Balázs azt vallja, 2008-ban nem csak gazdasági, hanem szociális válság is elkezdődött. Sok addig jól működő közösség bomlott akkortájt fel, a legkisebbtől kezdve (családok) az egészen nagyokig, az emberek egyre inkább a magány felé fordultak. Mikor 2009-ben megpályázta a színház vezetését, fontos célkitűzése volt, hogy választ adjon erre a társadalmi problémára is, s platformot biztosítson a közösség épülésére - hiszen a színház az egyik legősibb kifejezési forma, mely kiváló terep ahhoz, hogy közösségben legyünk, közösségben gondolkodhassunk.
Manapság trendi mindent “közösségi” jelzővel ellátni: vannak már közösségi irodák, közösségi kertek, közösségi lakhatás, és még sorolhatnánk - ebből is látszik, hogy újra megnövekedett igény a közösségben töltött időre. A közösségi színház ezzel szemben viszonylag ritka fogalom; a gyakorlatban részben az alulról jövő kezdeményezések támogatásában, részben pedig a színháztérbe épített közösségi funkciókban nyilvánul meg.
A MU színháznak szívügye a a civilek bevonása, legyen szó Újbuda nyugdíjasainak megszólításáról - természetesen nem csak nyugdíjas kedvezményekkel, hanem színes programokkal is, mint például kortárs táncórák és az azokból továbbfejlődő előadások -, vagy a heti rendszerességű színházi nevelési órákról.
A közösség további bevonzását szolgálta a belső átalakítás is, melyre 2009 után került sor. A korábbi, teljesen alternatív, barlangszerű, sokak számára nyomasztó, dohányfüstszagú térből egy átlátható, világos és nyitott teret hoztak létre, gyakorlatilag az előző szöges ellentétét.
A ma megtalálható, kiegészítő közösségi funkciók csak az átalakításokat követően költöztek a színházba.
A két épület közé zöld szigetként beékelődő közösségi kert április és november között nyújt kikapcsolódási lehetőséget az arra vágyóknak, míg a könyvtár egész évben várja az érdeklődőket előadások előtt, után, szünetben, egy kávé mellett vagy csak úgy. Bárki hozhat és vihet könyveket, csak egy a kérés: minden új kötet tartalmazzon egy ajánlást az olvasóknak.
A MU SZÍNHÁZRÓL
A Kőrösy József utca 17. alatt álló épületet az 50-es években építették, eredetileg pártháznak; kulturális funkciót csak a 80-as években kapott, mikor a lágymányosi közösségi ház kezdett el működni benne. A színház létrejötte Leszták Tibor nevéhez fűződik, ő indította útjára 1992-ben, akkor még a közösségi ház programján belüli előadásokkal.
A rendszerváltás után, mikor megnyíltak a határok, egycsapásra elkezdett beáramlani az országba az underground kultúra. Nem sokkal ezután alakult meg befogadó színházként a MU, mely helyet tudott biztosítani a feltörekvő underground alkotóknak szárnyaik bontogatására, önmaguk kipróbálására. Sok később befutott, elismert művész fordult meg a MU színpadán karrierje kezdetén, többek között Bozsik Yvette, Zsótér Sándor vagy Hobo.
Az egyesület néhány év alatt színházzá nőtte ki magát, 2000 óta pedig önállóan működnek a korábbi közösségi ház falai között.
A színház nevét Leszták Tibornak köszönheti. A maja szentiratok szerint Mu az a sziget, ahol az emberi kultúra kifejlődött. Mivel a maja kultúrkör ma kevéssé ismert, a MU már többnyire a magyar underground rövidítéseként használatos.
