Környezetünkben - legyen az szűkebb, mint fővárosunk, akár tágabb, mint Európa - minden felgyorsult, a változások már nem évszázadok kérdései, hanem mindennapjaink részei lettek. Ebben a felgyorsult környezetben kell a változó igényekre a lehető legprofibb módon reagálni karunknak, illetve a Hallgatói Képviseletnek. Ezen változásokról, illetve az adott válaszokról, reakciókról beszélgettem Balázs Annával, a képviselet elnökével.
Manapság nagyon trendi különböző generációk összehasonlítása évtizedes léptékben, vagy akár a pár éven belüli felfogásbeli, hozzáállásbeli kérdések megváltozásának vizsgálata. Leszűkítve ezt a kört, kizárólag az egyetemistákra, azon belül is az építész hallgatókra koncentrálva mi vehető észre? Az nyilvánvaló, hogy azok, akik a 2000-es évek elején kezdték tanulmányaikat, már jó pár éve a szakmában dolgoznak, de akkor is megfigyelhető a változás, ha csak pár évet gondolunk vissza?
A legjelentősebb változás a 2012-ben bevezetett hallgatói szerződés, mely egy szigorú, merev rendszerként indult el, ami a különböző egyeztetések hatására jelentősen finomodott, és a könnyítés szerencsés módon visszamenőleges hatállyal is működik. A szerződés legfontosabb elemei, többek között, hogy a hallgatóknak egy évük van eldönteni, hogy elhagyják-e a választott egyetemet, kart, mivel az ezt követő váltás esetén már az állami támogatás 50 százalékát kötelesek visszafizetni az államnak. Az állami támogatás továbbra is a képzési idő plusz két félév, illetve az sem változott, hogy a képzési idő kétszeresét követően elbocsájtják a még nem abszolvált státuszú hallgatót; ami azonban változott, hogy amennyiben a hallgató a képzési idő másfélszerese alatt nem végez, úgy az állami támogatás 50 százalékát köteles visszafizetni. Ezen szigorítások miatt elmondható, hogy az utóbbi pár évben nőtt a hallgatói fegyelmezettség, aki bizonytalan, az egy év után vált más területre, három-négy elvégzett év után már nem hagyják el a választott szakot.
A hallgatói szerződésen túl több törvényi módosítás is történt, 2012-től egyazon tárgyból hat sikertelen vizsga után a hallgatót elbocsájtják, 2015-től pedig bevezetésre került az, hogy egyazon (kredites) tárgyat legfeljebb hatszor vehet fel egy hallgató. Továbbá bevezetésre került minimum követelmény a teljesítendő átlag tekintetében is, illetve, hogy 2015-től már nem 30, hanem 36 kreditet szükséges legalább teljesíteni két aktív félév alatt, hogy elkerüljük az átsorolást államilag támogatottról önköltséges képzésre. A BME alapvetően eddig is szigorú volt tanulmányi téren, elég, ha az építész kari előtanulmányi rendre (továbbiakban ETR) gondolunk, mégis kevesebb lett az a fajta “elengedem” ezt a tárgyat hozzáállás, amit öt-hat éve még könnyebben megtehettek a hallgatók.
A szigorítások mellett a Kar is próbál engedményeket tenni, ilyen például a ETR 2015-ös racionalizálása, vagy az, hogy a szerkezeti szakirányon fel nem töltött helyekre a tavaszi becsatlakozási lehetőség esetén a minimum követelményeken enyhített a kar, az átlagot nem kellett teljesíteni, így 20-22 hallgató folytathatja tanulmányait egyenesben ősztől. Még jobb lenne, ha tovább finomodna az ETR, és a lehető legtöbb hallgató tudna egyenesben végezni, vagy akár saját elfoglaltságaihoz mérten haladni. Aktuális kérdésként felmerült egy diplomás gólyától az a kérdés, hogy az osztatlan képzésben az első két félévben csak a mintatanterv szerint előírt félévente 30 kreditet teljesítené, utána azonban nagyobb lépésekben, akár 40-45 kreditet is szeretne megcsinálni, megoldható-e, de erre sajnos a jelenlegi tantervünk nem ad lehetőséget, a több éven átívelő egymásra épülő tárgyak miatt. Ezt azonban mielőbb meg kell szüntetnie a Karnak, mivel az új, most szeptembertől életbe lépő Tanulmányi és Vizsgaszabályzat osztatlan képzésen már 5, BSc képzésen 3 egymást követő félévben maximalizálja az ETR láncolatot (szemléltetésként, mivel az épületszerkezettani tárgyak esetén csak minden második félév kapcsolódik, az megfelel, míg a szilárdságtani tárgyak szoros egymásra épülés nem).
A hallgatói hozzáálláson túl hogyan változik a hallgatók összlétszáma évfolyamonként?
A jelentkező hallgatók száma 2008 és 2011 között ezer fő felett volt, ezt követte egy 50 százalékos visszaesés, a 2016-os évfolyamra jelentkezők száma alig haladta meg a 400-at, közülük pedig 360-380 hallgató vett részt a rajz felvételin, tehát ennyi jelentkezés tekinthető érvényesnek. Az egyetemi vezetőség döntése ajánlott volt BME szakjain a minimum 350 pont a felvételi ponthatárnak, ezt azonban több kar az alapképzések esetén csökkentette. Az Építészmérnöki Karon így is a tervezett 250 fő helyett csak 211 embert vettek fel, melyből 20-30 újra felvételiző, így az újonnan jelentkezők és beiratkozók száma várhatóan 180 fő körül lesz, osztatlan és alapképzésben összesen.
Mi okozhatja ezt a drasztikus csökkenést?
Azt be kell látni, hogy egy demográfiai csökkenés is begyűrűzött, így a felsőoktatásba jelentkezők száma is csökkent, továbbá a 2008-as gazdasági válság hatása is a most jelentkezők számán érezhető. Ez persze csak az egyik oldala, az építészek, pontosabban az építőiparban dolgozók reputációja sajnos nem a legjobb, ezen kari szinten nem fogunk tudni változtatni. Az azonban számszerűen kimutatható, hogy három éve még alig egy-két álláslehetőség kínálkozott a hallgatóknak, manapság ez napi 4-5 ajánlatra nőtt, legyen az tervező építész, építésvezető, előkészítő mérnök vagy akár beruházás lebonyolító. Ez több, mint hússzoros növekedés, aminek eleget kellene, hogy tudjon tenni a piac. Amit közvetlenül a Kar, illetve a HK tud tenni, hogy több energiát fektet a marketingbe, illetve a különböző megjelenésekbe, erről jó példa a GTK, ahol ez igazán profi szinten működik.
A felvételi ponthatár és a hallgatók számának csökkenése mutat bármilyen változást az elsőévesek tanulmányi eredményeiben?
A felsőoktatási felvételi rendszer esetén minden évben felmerül, hogy a csökkenő pontszám mit is jelent, hiszen ez egy alsó határvonal, nem azt jelenti, hogy nincsenek jó képességű hallgatóink. A kimutatások az mutatják, hogy a felvett hallgatók felvételi pontszámainak átlaga alig pár százaléknyit csökkent, és ez kell, hogy a mérvadó legyen.
A hallgatói normatíva 2008 óta nem változott, ami igazán lehangoló, mivel a megélhetés közben közel a duplájára ugrott, bár azt is meg kell említeni, hogy az újonnan megjelenő pályázatokra azonban kevés a jelentkező. Miből adódhat az, hogy összességében több százezer forintot jelentő ösztöndíjakra nincs, vagy csak kevés a jelentkező a karról?
(kiegészítés: egyes ösztöndíjakra szükséges pályázni (pl.:köztársasági ösztöndíj, szociális ösztöndíj), míg a tanulmányi ösztöndíj esetén, alanyi jogon vesznek részt a hallgatók a pályázatban)
A frissen megjelent UNKP pályázaton posztgraduális képzésen volt jelentkező, graduális képzés azonban sajnos egy sem. Nagyon terjedelmes pályázati anyagot volt szükséges összeállítani, illetve a TDK-n, OTDK-n való részvétel alapfeltétel volt, de többek között pályázat erkölcsi bizonyítványt is kért. A sok helyről, rövid idő alatt beszerzendő dokumentumok elriaszthatják a hallgatókat, ezért is lehetett kevés jelentkező. A köztársasági ösztöndíj esetén szintén épphogy elérte a pályázók száma a Karon ösztöndíjban részesülhető hallgatók számát, ebben az is benne lehetett, hogy nem kapott akkora hirdetési kampányt, mind például egy kollégiumi jelentkezés, továbbá, ami Karunknál egyedi probléma, hogy a pályázat a publikációkat elismeri, a tervpályázatokon való részvételt, díjazást viszont nem (megjegyzés: ez a továbbiakban, kutatói státusz esetén is problémás szakmánk esetében). Ez az Egyetemi Hallgatói Képviseletnél is előjött kérdésként, a következő pályázatnál lehetőségünkhöz mérten megpróbáljuk a tervpályázatokat is megjelentetni.
A szociális ösztöndíj esetén is csökkent a pályázók száma, illetve a rendszer is szigorodott némiképp, sok alátámasztó dokumentumot kérnek, hogy ténylegesen csak azok részesüljenek ebben a támogatásban, akik rászorulnak. Természetesen még ez a rendszer is csiszolásra szorul, mivel a rászoruló családok legnagyobb kiadását, az adósságrendezést nem veszi elszámolható kiadásnak, ezért ez sok esetben torz képet ad a hallgató és családjának tényleges anyagi helyzetéről.
Juttatások közé vehetjük a kollégiumot is, ami Karunkon még mindig sikeresnek mondható. Az őszi félévnél, az újonnan megjelenő jelentkezők miatt általában túljelentkezés tapasztalható, a tavaszi félévben ez kevésbé jellemző. Sajnos ez bizonyos szempontból azt generálja, hogy ősszel kevesebb helyünk van, mivel az adott félévben karokra kiosztott kollégiumi férőhely az előző félévben megkapott és feltöltött helyek arányától függ. Persze a hallgatók nem hibáztathatóak ebben, hiszen általában egy évre kötik az albérleti szerződést, így nem tudnak tavaszi félévben csatlakozni a kollégiumi közösséghez.
A kevesebb juttatás, több tanulmányi illetve anyagi megkötés milyen hatással van a kari közéletre?
Az öntevékeny körök száma továbbra is 20-22, ami a Kar méretét tekintve jelentős, a legmagasabb az egyetemi karok között, továbbra is 200-250 hallgató adja a közélet motorját, ami összességében több mint egy évfolyam létszáma. A szigorítások miatt átalakult az érdeklődési kör. Míg más karok esetében a kari napokon való részvétel presztízs értékű, inkább a buli része, ami érdekli a résztvevőket, addig nálunk, a kari napokon a legnagyobb érdeklődés a várostúrára volt, a várt 60-80 fő helyett 160-an jelentkeztek, ami hatalmas meglepetés volt, így is igazán jól sikerült. Gödörbe is sajnos kevesebben jönnek le, míg a Leadásparty a leglátogatottabb rendezvénnyé nőtte ki magát. Azzal, hogy az alkotóhéten hallgatói csoport is indíthatott programot egy-egy oktató-mentor segítségével, szintén megdobta az érdeklődést. Szakmai napokon is az épület-, illetve építkezés látogatás a legsikeresebb, míg érdekes módon, a piacon egyébként nagyon drága, GDL workshopra kevés jelentkező volt.
Végül az oktatási kérdésekre visszakanyarodva, lesz-e drasztikus átalakítás a tantervben? Ennek milyen vonzatai lesznek, akár oktatásszervezésben, akár számonkérésben?
A már említett külső kényszerek, törvények, kiegészítő rendeletek nem csak a hallgatókra vonatkoznak, hanem globálisan, az egész felsőoktatásra, benne minden résztvevőre, oktatóra, kutatóra, adminisztratív, vagy kisegítő munkatársra. Így igen, változtatni kell a számonkéréseken, az osztályozás módján, tantárgykövetelményeken. Az biztos, hogy nagy a hallgatói leterheltség, ami sajnos az esetek egy részében fásultsághoz vezet, az elsősként még lelkes hallgató egy frusztrált, bizonytalan építésszé válik. Ezen mindenképp szükséges változtatni, hogy a megfelelő tudás átadása megtörténjen, de egy mind oktató, mind hallgató számára élvezhető módon. Az egész felsőoktatás abba az irányba változik, hogy több nagytermi előadás legyen, kevesebb kontaktóra, ami a mi karunkat nagy dilemma elé állítja, hiszen senkitől nem várható el, hogy egyedi feladatot konzultáljon egyszerre 150-200 embernél. Ami biztosan változik 2017 szeptemberétől, az az alap, illetve mesterképzés, mivel ott az alap képzési ideje egy félévvel csökkent, a mesteré egy félévvel nőtt. Erre még el kell fogadtatni egy új tantervet az Egyetemmel illetve az Oktatási Hivatallal, legkésőbb januárig, hogy a felvételizők februárba már tudjanak jelentkezni. Ha ez nem sikerül, 2017 szeptemberében csak osztatlan képzés fog tudni indulni.
Az új tantervbe több irányú specializáció kerülne, jelentős változások lesznek mind a komplex tervezésbe, mind a diplomatervezésben. Fontosnak tartjuk a képviseletben, hogy már harmadévben, és ne kétféle, hanem többféle, szabadabban átjárható, variálható specializáció közül választhassanak a hallgatók. Talán úgy fogalmazhatjuk meg legjobban, hogy racionálisan kevesebb tárgy szükséges, a lehető leghatékonyabb tudásátadással.
Ami számszerűen megmutatja, hogy mennyire szükséges változtatni, az az, hogy a hallgatók alig 20 százaléka végez a képzési idő alatt, 60 százaléka a képzési idő másfélszerese alatt, a maradék 20 százalék ennél hosszabb idő alatt, vagy nem is fejezi be tanulmányait. Ezek azok az adatok, amelyek miatt a Hallgatói Képviselet a változások mellett teszi le a voksát.
