Mint ahogyan Ti magatok is tapasztalhattátok, az idei Alkotóhét kivételes volt. Rendhagyó módon szakított évek hagyományaival, ugyanis a korábban készült felmérések azt mutatták, hogy az érdeklődés csökkent a program iránt és emiatt kérdésessé vált magának az Alkotóhétnek a sorsa is. Végül a folytatás mellett döntöttek a szervezők, de szükséges volt átalakítani a rendszert ahhoz, hogy izgalmasabbá és produktívabbá váljon ez az alkotással eltöltött egy hét.
Ennek módszere a kísérletezés volt. A rendelkezésre álló rövid idő ellenére a szervezők igyekeztek egy olyan változatos, lazább és szabadabb programot összeállítani, ami nagyobb teret és lehetőséget hagy a hallgatók és tanszékek számára, anélkül hogy az erőltetetté válna. Ezért az előkészületek során bárki javasolhatott csoportokat és programokat, illetve minden egyes tanszék, különböző építészkari öntevékenykörök és szakmához kapcsolódó műhelyek is be lettek vonva a szervezésbe. Szem előtt tartva a kötetlenebb programalkotást, fontos volt, hogy ne legyen különbség az egyes tanszékek között és önmagukat adva olyan ötleteket gyűjtsenek össze, amikkel szívesen foglalkoznának, azonban azokra nincs lehetőség a szorgalmi időszak során a kötöttebb tanrend miatt. Mivel minden hallgatónak biztosítani kell a helyet az Alkotóhéten való részvételre, ezért esetleges helyhiány esetén biztonsági megoldásként kirándulások szervezésére is lehetőség nyílt kari pénzügyi támogatással. Részt lehetett venni olyan kirándulásokon, amik már a félév során tervbe voltak véve bizonyos tantárgyak keretében, illetve olyanokon is, amiken az adandó lehetőség révén olyan helyszínekre látogattak el, melyeket az oktatók különlegesnek találtak és szívesen megmutattak volna diákjaiknak. Az úti célok között szerepelt Szilézia (Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék), Tokaj (Lakóépülettervezési tanszék), Balaton (Urbanisztika tanszék) és Pannonhalma is (Középülettervezési tanszék).
Az Alkotóhét szintén kiváló alkalmat adott arra, hogy az egyetem falait áttörve a tanszékek és hallgatói körök, szakmai csoportok egymással karöltve közösen alkossanak. A különféle programok sokaságából erre néhány remek példa: saját építészeti városnéző séták Budapesten az Építész Szakkollégium részvételével, KÉPesítés a BME campusát bemutató fotó- és videótár a KépKocka közreműködésével, UVATERV héjszerkezeteinek dokumentációnak kutatása a Lechner Tudásközpont jóvoltából, illetve vályogvakolat készítése az Anker’t sörkertben. A Hallgatói Képviselet által meghírdetett pályázat jellegű program, a Pavilon Projekt, pedig a Bercsényi Zöldudvarára szánt pavilon megtervezését tűzte ki célul, mely során a hallgatókat egyaránt a szerkezeti és a tervezési tanszékek oktatói segítették. A közönségszavazást követően pedig ki fog derülni, hogy később melyik pavilon kerül megépítésre az elkészült tervek közül.
Bár még bizonytalan, hogy az alkotóhét tovább tud-e élni az elkövetkezendő években, mindenestre az idei kísérletezés hozzájárult a jövőbeli irány megfogalmazásához. Továbbá felmerült az is, hogy az alkotóhét megszűnése esetén akár a hallgatók között népszerű és az oktatás szempontjából is hasznos programok valamilyen módon beépüljenek a tanrendbe. Így megvalósulhatna az építészképzés hagyományos és modern, szabadabb formájának egymáshoz való közelítése.
Az alkotóhét megtartása mellett szintén kérdéses volt, hogy annak legyen-e valamilyen eredménye, értékelése a hét végeztével. Végső soron szavazást indítottak egy egységes közös felületen, a Behance oldalon, amin meg lehet tekinteni az összes alkotóhetes tankör képeit. Sőt az egyes oldalak a K épület második emeletének padlóburkolatára ragasztott QR-kódok formájában is másodpercek alatt elérhetőek, ami szintén egy újfajta kísérlet az érdeklődés növelésére. Mindamellett manapság a szakmánkhoz elengedhetetlen az online portfólió, tudni kell megmutatni a munkánkat, láthatóvá tenni a világ számára.
A Behance oldalon május 8-ig bezárólag lehetett szavazni. A közönségdíj nyertesei között Szkéné színházjegy, Pecha Kucha jegy, valamint FUGA könyvutalvány. A szakmai zsűri által kiemelkedőnek ítélt munkákról pedig a Kari Papír Alkotóhetes cikkének folytatásában olvashattok majd.
