"Albert 2007-ben iratkozott be a Karra, szerkezeti szakirányon hamarosan diplomát szerez. Tanulmányait mindvégig példamutató szorgalommal végezte, a Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszéken oktatott tárgyakból sokan látogatják korrepetálásait és köszönhetik Neki sikeres tárgyteljesítéseiket, az Építészeti Ábrázolás Tanszéken pedig az Építész kamera tárgyat oktatja. Albert a kollégium életében is meghatározó személyiség. Évek óta kollégiumi mentorként segíti a kollégistákat, valamint kari öntevékeny csoportok tagjaként és vezetőjeként igyekszik a mai napig színesíteni a kollégium mindennapjait. A Képkocka öntevékeny csoport alapító tagja, sokáig vezetője, számos médiaanyaggal, interjúval járultak hozzá a szűkebb és tágabb hallgatói és oktatói közélet, ezzel pedig a Kar reprezentációjához."
(idézet Farkas Péter méltatásából)
Először is gratulálok a díjhoz! Milyen érzés, hogy ilyen elismerésben részesültél?
Máté Albert: Nekem nagyon meglepő volt ez az egész. Pont túráztam, és a Nagy-Hideg-hegy tetején ültem egy kifullasztó emelkedő után. Akkor láttam az e-mailt, hogy az év hallgatója vagyok.
Örülök annak, hogy van ez az díj, amivel kicsit talán a háttérben dolgozó hallgatókat is elismerik, ugyanis én soha nem voltam annyira előtérben, mint például a rendezvényszervezők.
Hamarosan lediplomázol az Egyetemen, van már valami terved a jövőre nézve?
MA: Elég sok kitekintést tettem az építészetből, főleg ennek köszönhető, hogy eddig elhúztam a diplomámat. Még harmad-negyed évesen az évfolyamtársaimmal elkezdtünk azzal foglalkozni, hogy az Építőmérnöki Karról tudjunk áthallgatni szilárdságtani tárgyakat, hogy szerkezettervezői jogosultságot szerezhessünk. Utána jött nekem a videózás, így inkább azzal foglalkoztam. Ez elég sok időt elvett, de talán ezzel találtam meg, hogy mivel szeretnék foglalkozni a későbbiekben. Az épülettervezés és a statika már annyira nem vonz, mindenképp a filmezés világába szeretnék átállni. Fontosnak tartom a szakmai, építészeti videókat, ezzel nem nagyon foglalkoznak Magyarországon.
Ha jól tudom, az Építész Kamera tárgyat oktatod az Egyetemen. Hogyan alakult ez ki?
MA: Láttuk, és a saját bőrünkön is tapasztaltuk, hogy egyes tantárgyaknál fotókat és videókat kérnek a beadandó munkák mellé, de azt nem tanítja meg senki, hogy hogyan kell jól elkészíteni ezeket. Mi akkor már három éve „képkockáztunk” (a Képkocka egy kari hallgatói öntevékeny csoport – a szerk.), autodidakta módon tanultunk meg videózni.
Kovács Ádámmal és Csúsz Istvánnal úgy gondoltuk, hogy jó lenne, ha az Egyetem keretein belül létrehozhatnánk egy tárgyat, ami segíti ebben a hallgatókat. Szoboszlai tanár úr ebben partnerünk volt, így alakult ki, hogy egy nyár alatt megírtuk a tananyagot, minden órához diasorokat készítettünk – Prezi formájában - amit akkor még szerintem senki más nem nagyon használt itt az Egyetemen.
Ha már szóba került a Képkocka, mesélnél erről pár dolgot?
MA: Az alapítása után fél évvel csatlakoztam a Képkockához, másfél évig voltam körvezető, előtte talán ugyanennyit helyettes. Az elejétől kezdve az aktívabb tagokhoz tartoztam, elég sok energiát fektettem a körbe. Az első félévek persze nekünk is azzal teltek, hogy meg kellett tanulnunk videózni, hiszen senki sem tudott közülünk igazán. Később ez egy szenvedéllyé vált, így több időt szántam rá sajnos, mint az Egyetemre, ez nem feltétlenül volt jó ötlet.
Az egyetemi tevékenységek mellett, a kollégiumban is fontos szereped van. Mit jelent számodra kollégiumi mentornak lenni?
MA: Mentor igazából azért lettem, mert láttam, hogy itt a kollégiumban (Bercsényi 28-30 Kollégium, a szerk.) nem igazán tudják az emberek például, hogy kik a szomszédjaik, vagy ha az ilyen adminisztratív teendőkkel problémáik vannak, akkor nem tudták kihez lehet fordulni. Én sem igazán tudtam előtte hogy ki az a mentor, és mit is csinál, de úgy gondoltam, hogy lehetne ezen a téren valami javulást elérni. A Képkocka akkora már kezdett felfutni, látszott, hogy ez egy hasznos és jó dolog, ez ösztönzött arra, hogy a kollégium életében is részt vegyek valahogy. A tényleges feladatok, amiket mentorként kaptunk, azok nem igazán fedték le azt, amit szerettünk volna csinálni, vagy amire energiánk lett volna. Ettől függetlenül jó érzés volt az, hogy a harmadikon mindenkit személyesen ismertem, és egy kötetlenebb kapcsolat alakult ki az összes lakó között. Itt a másodikon már lehet, hogy nem annyira sikerült ezt kialakítani, de reméljük a következő nemzedéknek menni fog.
Elég sok elfoglaltságod van az Egyetem mellett, hogy tudod ezt időben összeegyeztetni?
MA: Ez az, ami nem sikerült tökéletesen, nem igazán tudtam a feladatokat jól összeegyeztetni. Biztosan megoldható, de nekem ez nem ment. Főleg, mivel egy idő után azt éreztem, hogy nem igazán akarok azzal foglalkozni, amit az Építészmérnöki Kar oktat így egy kicsit elhanyagoltam a tanulmányaimat. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem lehet plusz dolgokat vállalni, sőt, mindenkinek ajánlom hogy vegyen részt a közösségi életben is, de ossza be jól az idejét.
Összességében ez azt jelenti, hogy megbántad, hogy ide jöttél a Karra? Jobb lett volna ezen a filmes irányon elindulni?
MA: Igazából nem bántam meg, mert ha egy filmes vagy videós suliban kezdek, ott nem kapom meg azt a látásmódot, amit a Kar megad. Itt minden problémánál sok szempontra kell figyelni, és közös megoldást találni. Az a szemléletmód, amit a tervezési tárgyak, a különböző szakágakkal megadnak, az a látásmód, hogy térben kell elképzelnünk mindent, mind nagyon hasznos videózásnál is.
Az eseményről készült további fotóinkat FB oldalunkon találjátok!
