Mozgalmas időszakban kértünk interjút a képviselet vezetőitől, Farkas Péter elnöktől és Szabó Ádám alelnöktől. Sok-sok időpont változtatás után végül csütörtök este beszélgettünk a tisztújítástól a tavaszi szemeszter kezdetéig tartó időszakról.
Első kérdésem még a kezdetekhez kapcsolódik, hogy lettél a csapat vezetője?
FP: Talán még nem is volt ilyen szituáció, hogy két jelölt is van elnöki pozícióra (Vidák Miklós is indult – szerk.). Nálam sokáig kérdés volt, hogy egyáltalán jelöltetem-e magam, főként a tanulmányi előre menetelemtől függött, és végül így alakult. A Tisztújítás során a testület többsége engem támogatott, Mikit pedig – szoros szavazati arányokkal – az Egyetemi Hallgatói Képviseletbe delegálta a csapat.
Frissítés: Viszoki Csabától kaptuk a pontosított információt, miszerint eddig pontosan két alkalommal fordult elő, hogy több jelölt is volt: a 2005/2006-os ciklus tisztújító ülésén Hülber Attila nyert Amsztman Róbert ellenében, a 2008/2009-es ciklus tisztújító szavazása előtt Viszoki Csaba javára visszavonta jelölését Gerják Gábor Péter.
Az eddigi elnökök szinte kivétel nélkül egy év után, vagy hamarabb kerültek elnöki pozícióba. Péter, Te hosszan tartó képviseleti munka után kaptad meg a vezetői szerepet. Mit gondolsz, a rendelkezésedre álló tapasztalatot hogy tudod a közösség javára fordítani?
FP: Nagy előnye a helyzetnek, hogy szakmai véleményem kevésbé kérdőjelezhető meg. Emberi oldalról is sokat tapasztaltam, láttam motivált és kevésbé motivált embereket, láttam, hogy változik az emberek hozzáállása egy-egy időszakban, hogy befolyásolhatja az egyetemi, a családi háttér és a barátokkal való viszony a képviseleti munkát. Ezen tapasztalatok birtokában könnyebben kezelem a helyzeteket, de azt azért nem mondhatom, hogy rutinszerűen, hiszen minden helyzet, képviselő más és más.
Mind a ketten póttagként kerültetek be első alkalommal, négy-öt évvel ezelőtt, mégis mind a ketten egyből tanácskozási jogot, sőt, referensi posztot kaptatok. Ezt a megelőlegezett bizalmat, amit Ti megkaptatok, hogyan adjátok át az új generációnak, vagy akár az új posztot kapó, régebb óta dolgozó képviselőnek, hogyan tudjátok segíteni az (újra) beilleszkedésüket?
SZÁ: Vannak hasonló karakterű, típusú képviselők, hasonló problémákkal, amik már többször is előjöttek: ilyen az, amikor valaki hosszú időn keresztül azonos posztot tölt be, akár csak én az oktatással. Három év után besokalltam, a motivációm is letört, mégis, az idei ciklussal, megújult pozícióval lelkesedésem újra a régi. Az új képviselők közül valaki az elején eldurrantja az összes petárdáját, és kiesik, valaki óvatosan kezd, felméri, mennyi munkával jár a feladata, ahhoz képest vállal plusz munkát. Ugyan az a feladat valakinek több, valakinek kevesebb idő: számunkra az a fontos, hogy a végére érjünk, egymást segítve, a közös cél érdekében.
FP: Magammal szemben is volt bizonyítási kényszer, ezek okozhatták a személyi változásokat. Van, aki hamar itt hagyta a képviseleti munkát, van, aki még a helyét keresi, de van, aki már megtalálta. A beilleszkedésben mentorként segítenek a tapasztalt képviselők, így mind az irodai légkört, a felelősségteljes munkával járó feladatot könnyedén elsajátíthatják az újak.
Nehéz fenntartani a motivációt az egyetemi szintű szervezeti változások miatt. Próbáltam védeni a srácokat, hogy ugyan úgy működhessen, mind eddig, mi pedig az Elnöki Értekezlettel (anyolc kari Hallgatói Képviselet elnökeinek tanácsa), az EHK-nak segítve próbáltuk kezelni a dolgot. A legutóbbi KHK üléseink egyikén azonban már elmondtam, hogy áll a dolog, ez sokakban feszültséget, a lelkesedésük lankadását okozta. Véleményem szerint szerepünk hasonló formában megmarad, még ha kisebb-nagyobb változások történnek is. Ez további változásokat igényel, a képviselet idősebb generációinak is komolyabb hozzáállásról kell tanúbizonyságot tennie.
Az egyetem melletti képviseleti munka sokban különbözik egy átlagos munkahelytől, hiszen itt a munkakapcsolat mellett tanulmányi, baráti, akár lakótársi kapcsolat is van az emberek között: ez okozhat könnyebbséget is, de feszültséget is egyének és kisebb csoportok között. Hogyan sikerült ezeken túllépni, mik a megoldások a feszült helyzetekre?
FP: A Tisztújítás után a november erősen indult, a legtöbb időmet az oktatókkal való megbeszélések vették el. Ez, mint ahogy az eddig években is, karácsonyra megrekedt, és a várt januári újrakezdés sem sikerült úgy, a hogy terveztük. A kötelező szintet tartottuk, a január egyetlen pozitívumaként az SzMSz mellékleteinkkel foglalkozó hétvégét tartom, ahol közös nevezőre jutás után pontosítottuk eddigi szabályzatainkat, remélem, hogy ezek mihamarabb elfogadásra kerülnek.
A januári közös kirándulás mondhatom, hogy jól sikerült, még ha a tisztán szakmai program kevésbé is valósult meg, a csapatnak jót tett, hogy együtt volt, feloldódtak a feszültségek.
SZÁ: Bár feszes tempót akartam diktálni, mivel az én felelősségem volt, hogy haladjunk a hétvége szakmai részével, végül nem így alakult. Petivel ezen össze is szólalkoztunk, hogy mi is szerepel a prioritási listánk első helyén: neki lazább elképzelései voltak, végül közös nevezőre jutva sikeresen levezényeltük a programokat.
Nyolc év után változott a dékán személye karunkon: Péter, elődeidnek könnyebbség volt, hogy tapasztalataikat megoszthatták a kommunikáció mikéntjéről, így egy friss elnök is fel tudott készülni egy-egy megbeszélésre, bizottságra. Neked mi a tapasztalatod az eddigi közös munkáról, történt-e jelentős változás akár a Kari Tanács, akár a kari bizottságok szervezettségében, hangulatában?
FP: Ahogy már mondtam, a november erősen indult, a lehető legtöbb fórumon hallattam hangom, hogy sikeresen, erős kezdéssel csapjunk bele a változtatásokba, ami az ETR módosítással sikerült is. Decemberre lelassultunk, én magam is visszavettem a tempóból, sajnos rajta is maradtam. Tanácstalan vagyok bizonyos szempontból, mert hiába volt januárban maratoni dékáni értekezlet, ahol érlelődtek, sőt, meg is íródtak dolgok, ez abbamaradt a Kart érintő gazdasági ügyek miatt. Van egy-két probléma, ami miatt fel kell, hogy szólaljak a félév első Kari Tanácsán. Remélem, hogy tudok egy új lendületet adni ezzel a bizottsági tagoknak.
A változtatásokkal talán az a baj, hogy mindig mindenki nulláról kezdi, ezért nincs végeredmény a legtöbb esetben. A novemberi ETR változtatás mégis azt sugallta, hogy valami elindult.
FP: Sokat agyalok, mi lehet a probléma. A mi hozzáállásunk nem változott, ugyanolyan segítőkészek vagyunk, mint eddig, bizottsági felszólalásaink a megfelelően előkészített változtatásokat sürgetik, hangvételük nem követelőző, hanem motiváló. A Kar vezetésén azt látom, hogy az ad hoc problémák megoldása sokat kivesz belőlük, így akár a napi szintű feladatok is elcsúszhatnak. A bizottságok munkájában érezhető változás nincs, a kényszerkörülmények miatt az általunk preferált dolgokra nem jut idő, patthelyzetet szülve a szituációból.
Az oktatók hozzáállása a képviselethez nagyon sokrétű: egyes oktatók régi tapasztalatikból származó véleménye megváltoztathatatlan, hiába történtek változások, míg mások az aktuális csapatban bízva támaszkodnak véleményetekre. Mi a helyzet ezzel mostanság?
FP: Nem igazán történt változás, sem negatív, sem pozitív irányban. Ha kell, megkérdeznek minket, mi válaszolunk. Felvettem egy passzív rezisztens stílust, ha nem muszáj, nem szólok bele, azonban ezzel átcsaptam a ló túloldalára, ezért ideje újra felvenni a kesztyűt.
SZÁ: Nekem viszonylag kevés a kapcsolaton oktatókkal, főleg, hogy már nem veszek részt az oktatási bizottság ülésein, de én sem érzek releváns változást.
Sok más képviseletben történt kisebb-nagyobb változás, egy évvel ez előtthöz képest majdnem minden kari elnök lecserélődött. Milyennek ítélitek meg a KHK és elnökeik közötti viszonyt?
FP: A jelenlegi éles helyzetben erősen támaszkodik Dávid (Daku Dávid, az EHK elnöke) az Elnöki Értekezletre, sok ülést tartunk. A csapat jó, azonban a jelenlegi szituációban nem értünk mindenben egyet. Reméljük, hogy a hétvégi közös továbbképzés[FP2] feloldja a feszültségeket.
Mi a képviselet jövőképe? Vannak-e személyes, vagy közös elképzeléseitek?
FP: Sok a nem tudott változó, bár ez ilyenkor mindig felmerül, hogyan tovább, most viszont ténylegesen úgy néz ki, hogy egy nagyobb csere lesz a Hallgatói Képviseletben, sok új játékos jöhet. Danival, mint a Gólyatanács vezetőjével most talán még szorosabb a kapcsolat, mint eddig, a Senior Kör teljes vérfrissítésen esik át. Sok dolgot át kell, hogy alakítsunk, és ezekben támaszkodnunk kell jelenlegi legfiatalabb képviselőinkre.
Hogy telnek mindennapjaitok, mi a személyes jövőképetek?
FP: Eddig közös programnak a heti egy úszást megtartottuk, sajnos ez a félév kezdetével abbamaradt. Összesen két szabadon választott tárgyat vettem fel a félévben, ősszel, diploma előtt az Épületszerkezettan 8. van hátra. Lassan el kell kezdenem munkát is keresni, de kacérkodom a szakmai Erasmus gyakorlat gondolatával. Jó lenne külföldre kimenni.
SZÁ: A félévben 39 kreditet vettem fel, ebből csupán két kreditnyi vizsgakurzus, ezért eléggé kötött az órarendem. Ebből 10 kredit a Komplex, így a hétfő és csütörtöki napjaim teljes mértékben azzal telnek. Az idei pályázási időszakban leadtam Erasmus pályázatom, így ha minden jól megy jövő tavaszig végzek itthoni tárgyaimmal, egy félévnyi külföldi tartózkodás után pedig diplomázom. Még sok ebben a képletben a változó, meglátjuk, hogyan alakul.
Tanulmányaitokból adódóan más az időbeosztásotok. Mennyi időtök jut a közös munkára, megtaláltok-e a közös hangot?
FP: Egy-egy kör szünetben a folyosón, ez jól működik, mind a ketten naprakészek vagyunk. Én sokat, mondhatni 0-24-ben benn vagyok, sok hirtelen megoldandó probléma fut be, ami gyors reakciót igényel. Mivel tanulmányi kötelezettségeim minimálisak, sokat tudok segíteni képviselőtársaim feladataiban. Mindenki sokat van benn az irodában, még decemberben kialakítottunk három mobil munkaállomást, ebből adódóan jól működik a közös kommunikáció. A kollégiumot meghagytuk a srácok magánszférájának, főképp az irodában dolgozunk.
Mi az a feladat, ami számotokra a legfontosabb? Hogy adnátok át a testületet a 7-8 hónap múlva esedékes tisztújításon?
FP: Látom, hogy vannak a kari elnökök közül lázadó típusúak, én azonban úgy gondolom, hogy amíg lehet, az együttműködésre kell törekedni, nem szabad, hogy nagyobb füstje legyen, mint lángja egy adott problémának.
Célom, hogy az építőipar piaci szereplői észrevegyék, hogy mekkora potenciál van karunk hallgatóiban. Ezzel olyan közös, hallgatói, oktatói és cégek közötti szerződések jöhetnének létre, ami mind a három fél számára előnyös.
A nagy sajtóvisszhangot kapó gólyatáborok miatt szeretném, ha a karunk gólyatábora körül az előző évekhez hasonlóan, sem lennének problémák. A szükségszerű változásokat természetesen meglépnénk, hogy a következő generáció egy jól működő, naprakész rendszert örökölhessen meg.
