A legtöbb ember az egyetemen a TDK szó hallatán csupán arra a plusz "szünnapra" asszociál, amely alkalmas arra, hogy beérje önmagát, szerencsésebb esetben pihenhessen egy kicsit. Ettől azonban sokkal többről van szó. Ha Te is ebbe a kategóriába sorolod magad, itt az ideje, hogy megismerkedj azzal, mi is a TDK!
2014. november 11-én rendezte meg a BME, így többek között az Építészmérnöki Kar is a Tudományos Diákköri Konferenciát, amelyen azok a hallgatótársaink vettek részt, akik valamilyen téma iránti szenvedélyüket "tudományos útra" kívánták terelni. Munkájukat kari és külsős konzulensek segítették.
Idén karunkon kilenc szekcióból lehetett válogatni, a műszaki tárgyak, építészet kritika, építőművészet vagy képzőművészet iránt érdeklődők mind-mind megtalálhatták a maguk szájízének megfelelő témákat. A közel fél év munkájának gyümölcsét pedig nyílt előadások keretében ismertették a résztvevők a délelőtt folyamán.
Az egyes szekciók különböző helyszíneken kerültek bemutatásra, így párhuzamosan egyszerre többféle előadás közül is választhattak az érdeklődők. Egy-egy előadás 10-15 perces volt, majd ezután a felkért zsűri értékelte röviden az egyes felvetéseket. Kérdéseket tettek fel a versenyzőknek, kifejtették véleményüket a témával kapcsolatban, így lehetőség volt más nézőpontok megismerésére is.
S hogy miért is érdemes akár csak hallgatóságként is részt venni egy-egy ilyen nyílt előadáson? Egyetemi tanulmányaink során alapvetően csupán a szakmánk alapjaival ismerkedünk meg, s megannyi érdekes, az építészet szépségét adó "csoda" rejtőzködik körülöttünk, amelyek az idő szűke miatt nem kerülnek elő. Megannyi gondolat, amelyre magunktól talán fel sem figyelnénk, később azonban meghatározhatja saját koncepcióinkat is. És kiktől is lehetne ez hitelesebb, mint azoktól, akik már felfedezték ezeket a témákat és magukénak érzik azokat? Ugyan csak rövid ízelítőket kapunk egy-egy ilyen előadás során, sőt a dolgozatok is egytől egyig elérhetőek a BME TDK honlapján, még is megéri személyesen végighallgatni azokat: azt a szenvedélyt, amivel a résztvevők előadják kutatási munkájuk eredményét, őszintén állíthatom, semmilyen szöveg nem adhatja vissza igazán.
Jómagam az "Építészeti kritika és elmélet", valamint az "Identitás és kultúra" szekciók előadásain vettem részt. Az építészeti kritikával foglalkozó szekció számomra azért volt kifejezetten érdekes, mivel Magyarországon a 90-es évek óta eléggé elhanyagolttá vált ez a téma, egyre kevesebb hiteles kritika jutott el az építész közösséghez, s néhány évvel ezelőtt került csak elő ismét, azóta többek között az Építész Szakkollégium is elkezdett komolyabban foglalkozni ezzel több kurzus keretében. Határozott érvek csaptak össze pro-kontra a dolgozatokkal kapcsolatban, ami számomra is kedvet adott ahhoz, hogy a szóban forgó épületekkel mélyrehatóbban megismerkedjek. Az "Identitás és kultúra" a tavalyi évhez hasonlóan angolul folyt, így még különlegesebb hangulatot adva az előadásoknak. Három féle feladat volt választható: egy kilátó megtervezése a majdan Mikházán kiépülő római kort bemutató múzeumhoz, egy vasútállomás megtervezése Mikháza számára, valamint egy kiállítótér Sóvárad központjába. A terem egyik végében kivetítőn kerültek bemutatásra az egyes tervek, hátul és oldalt pedig megtekinthetőek voltak az egyes koncepciókhoz tartozó makettek és építészeti plakátok. Végigszemlélve őket nagyszerű dolog volt látni, mennyire kreatív az a közeg, amelynek építész hallgatóként én is részese lehetek.
Délután egy, az összes szekciót magába foglaló eredményhirdetés keretében kihirdetésre kerültek a díjazottak is. A legtöbb esetben az első három helyezetten túl kiosztottak több külön díjat is, mint például a Veit Stürmer Különdíj, a HK Prezentációs Különdíj vagy a Guzsik Tamás Tanszéki Különdíj.
A következő TDK konferencia ugyan csak 2015-ben lesz esedékes, de jó szívvel ajánlom mindenkinek, hogy valamilyen formában (előadó vagy néző) vegyen részt rajta, mert megéri: ez a nap sokkal többet is adhat, mint egy "szünnap". Tapasztalatot, újdonságokat, és azt a szenvedélyt, ami emlékeztethet minket az egyetem monotonitása mellett, hogy miért is jelentkeztünk építésznek.
